Jó hír=rossz hír

„A PEMÁK-kibocsátásokkal és egyre növekvő lakossági forrásbevonással együtt ezzel a devizaforrással - leszámítva az extrém körülményeket - valószínűleg ki lehet húzni a 2014-es választásokig komolyabb problémák nélkül. Nyilván ez örömteli, és mindenkinek jó hír. A finanszírozás devizarésze nagyjából kipipálva, IMF-re semmi szükség.

Ugyanakkor innentől fogva nincs sok oka a hazai kormányzatnak arra, hogy a befektetők kedvére tegyen. Nyilván, amíg nem vontuk be a pénzt, addig illendő volt »jónak« mutatkozni, most, hogy a tranzakció lezajlott, s jó ideig nem is lesz valószínűleg szükség újabbra, nem kell már a legjobb arcunkat mutatni, több mindent megtehetünk, nincs mitől félnünk. Ez egyébként nem csak Magyarországra vonatkozik, hanem minden hasonló helyzetben lévő gazdaságra is, és éppen ez jelenti a veszélyt.(...)

A fő kockázat tehát az, hogy a kormányzati gazdaságpolitika fellazul - tehát véleményem szerint ez a kibocsátás nem jó hír a forintnak, hanem rossz. Ha még a túlzott deficit eljárás alól is kivonnak bennünket, akkor biztosra vehető, hogy komoly ereszdelahajam lesz, elsősorban unortodox monetáris politikával, és valószínűleg megugró fiskális úthengerrel. Bár, miután ez a kötvénykibocsátás ilyen jól sikerült, szerintem a jegybanki unortodoxia immáron így is, úgy is biztosra vehető, valószínűnek tartom a kéthetes betétbe fektethető pénzösszegek korlátozását, az overtnight kamatfolyosó asszimetrikus kiszélesítését, és a vállalati hitelezést mesterségesen felpörgető lépéseket. Mindezek effektíve kamatcsökkentést fognak okozni, anélkül, hogy magához a kamatszinthez explicit módon hozzányúlnának, tehát fennáll az, amire már bő egy éve számítok, de inkább csak pár hónapja manifesztálódik: alacsonyabb hozamok, gyengébb forint a fő csapásirány.”