Világ-jelen-s-ég

„A kereszt szintén jelkép, és vannak, akik a jelképek körüli »értelmetlen« vitában előszeretettel hivatkoznak rá. A magam szimbólum-értelmezése, (egyben hitvallása is) röviden: reformátusként én ugyan nem viselem magamon, ruhámon a keresztet, de hordozom magamban. Az Embert, a Ecce Homo-t magamban, magunkban megőrizni annál nagyobb kihívás. A jelképek rossz/jó felhasználása, szándéka körüli vitában keresztyén reménységgel lenne jó túllátni csoportérdekeken, hogy ti. Krisztus nem kitűzőt, nem tetkót, nem szimbólum-értelmező könyvet adott nekünk, hanem önmagát. Ilyen értelemben a törvénynek is a lélek legmélyén kellene létrejönnie, minden hivatalos, jogilag megfogalmazható szabály előtt. Amikor megszűnik a belső törvény, akkor egyszerre lesz igaz minden, és minden ellentéte is. A törvény nem lehet bűn vagy bűnös, hanem csak a bűn megmutatója. Kálvini gondolat, hogy Isten örök szabadságában még azt is megteheti, hogy JÓ tervei véghezviteléhez a gonoszt is felhasználja. Isten megteheti, de mi nem. Nekünk embereknek nem lehet a gonosz a fegyverünk, vagy ha mégis – ahogy a történelem mutatja – gyilkos fegyver lesz belőle.

Jézus mondta: »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt. Azért jöttem, hogy betöltsem«. Máté 5. 17.”