Az orrunk előtt

„A Mandiner névtelen szerzője, egykori höktisztségviselő, ragyogó cikkben mutatja be (Legyek ura – mi folyik a hökökben?) a struktúrát és a szellemet, azt, hogy az önkormányzatiság jogosítványai hogy válhattak üzletté, hatalmi beágyazottsággá a bulik, rendezvények kizárólagos szervezésétől a pénzek, kollégiumi férőhelyek elosztásáig.

Mind a hallgatók, mind az egyetemi vezetők kiszolgáltatottá váltak a hökökkel szemben, mindkét tábor életét meg tudták keseríteni, kényelmesebb volt tehát velük jóban lenni. A mostani botrány is olyan, mint a betegségek zöme, hosszú előélete van, s a szervezet immunitásán múlik, hogy milyen stádiumban lép fel ellene teljes vértezetben, illetve mikor későn, »meglepődve«, amikor már csak a drasztikus beavatkozás segít.

Most mindenki kedvére turkálhat a sebben, nem véletlenül pont akkor, amikor a másik műtőasztalon a felsőoktatás korpusza fekszik. A hallgatói szervezetek egyikét az illetékesek nem fogadják el tárgyaló félnek, a másiknak a legitimitásában támadt nem kis zavar – vajon mire mehetnek így? A Mandiner írása arra ad választ, hogyan lehet tétlen asszisztencia mellett néhány év alatt kiépíteni egy szerveződést, amely először kézbe veszi a dolgokat, majd magát a hatalmat, amivel hol él, hol visszaél.”