Brüsszel és Budapest viszonyáról

„Tavaly ilyenkor többé-kevésbé »frontálisnak« volt mondható a magyarországi fejleményekkel szembeni brüsszeli elégedetlenség és bírálat. Bizottsági részről különösen a jegybanktörvényt kifogásolták. Javában folyt a huzavona az egy évvel korábbi médiatörvény miatt, és még eleven éltek olyan korábbi – többek által megkérdőjelezett - rendelkezések, mint a magánnyugdíjak »államosítása«, vagy a költségvetési tanács státuszának módosítása, miközben beteljesült a több európai politikai formáció által is kifogásolt alkotmánymódosítás is. Ha ehhez hozzávesszük a nyolcadik éve tartó túlzott költségvetési-hiány eljárást, valamint azt, hogy a magyar kormány több radikális intézkedése – mindenekelőtt a válságadók bevetése – komoly (nemzetközi) nagyvállalati érdeket is sértett, ez bőven elég volt ahhoz, hogy kialakulhasson egy általánosabb negatív közhangulat a magyar kormány politikája ellen.

Az állandóan változó jogi környezet láttán mind többekben kétkedés merült fel a magyarországi stabil és bizalmat keltő üzleti/befektetői környezet jövőjét illetően, amibe utóbb egyre többek szemében a jogállamiság egyes elemei is beleértődtek. (»Brüsszelben mindenről jóformán csak ’feljelentések’ formájában értesültek, amelyek értelemszerűen már eleve negatív, esetenként túlzó kontextusban mutattak be fejleményeket« – jegyezte meg erről akkor egy bennfentes forrás.”