Mit tehetnek a keresztények?

„MM: Amennyire a válaszai alapján látom, Ön szerint Európa évszázadok óta bevett alapértékei kerültek napjainkra válságba és ez okozza társadalmaink elbizonytalanodását, nyugtalanságát. Van megoldás vagy valamiféle kiút Európa számára?

RR: (...)
3/ Egy demokratikus társadalomban, mint a mienk, több »érték-termelő« intézmény létezik, ezek szabadságnak örvendenek és egymással versenyezhetnek. Pillanatnyilag még mindig a »posztmodern« áramlat uralja a porondot. Hacsak nem történik valami dramatikus esemény, amely ezt a helyzetet megváltoztatja, még hosszú ideig többségi helyzetben maradhat. De megeshet, hogy még egy dramatikus esemény sem hat a fő véleményformálókra. Lásd az AIDS rohamos terjedését. Noha a járványt a szexuális szabadosság okozza, a betegség nem vezetett a viselkedési normák megkérdőjelezéséhez. A megfékezést célzó javaslatok között az óvszer győzött a párkapcsolati hűség fölött.

4/ Mit tehetnek a keresztények? Csak vázlatosan jelölök meg néhány pontot:

a/ Ki-ki álljon helyt posztján, és professzionális munkáján túl is tevékenykedjék önkéntesen talentumai szerint.

b/ A keresztény intézményrendszer (egyetemi-, iskolai hálózat, egészségügyi szolgáltatás, jótékonysági szervek stb.) legyen minőségi.

c/ A példamutatás hitelességéhez fontos, hogy az egyház befelé tekintve is tökéletesítse magát (ez külön programot igényel).

d/ A történelem azt mutatja, hogy a nagy reform-mozgalmak és megújulások karizmatikus személyekhez és mozgalmakhoz kötődnek. Pázmány Péter módszerei ma már nem időszerűek, inkább II. János-Pál utazásai és tömegeket megmozgató ereje ad példát. Taizé nagy vonzó és világító pont. Más ihlető kezdeményezések is vannak szép számmal.

e/ Magyarország aránylag kedvező helyzetben van azáltal, hogy a politikai hatalom nem áll a keresztény megújulás útjába. Hivatalos közbeszéde inkább bátorító. Minthogy hosszú távú folyamatról van szó, ma is érvényes az írás: mások azok, akik vetnek, és mások azok, akik aratnak.”