Én nem álltam kurvának

„Kibaszott kemény, ahogy néhány bulvárfelület gátlástalan lejáratásra és karaktergyilkosság általi halálra ítélt. Egyik nap az állatiasan ostoba Fekete Pákó háta mögött röhögnek össze az igénytelenségükre hangolt olvasóikkal, másnap valamelyik vévékurva mellfelvarrásáról tudósítanak, harmadnap meg azon húzzák a gunyoros pofájukat, hogy minősíteni merészeltem Hajdú Pétert. Ráadásul mindezt úgy adják elő, mintha számukra valami borzasztóan kellemetlen dolog lenne az olyan bulvárfigurákkal foglalkozni, mint a Puzsér. És már posztolják is a következő írást Korda György új nyakkendőjéről.

Jellemző a történet, melynek során egy női hang a telefonomban pár hete arra kért föl, hogy kommentáljam a velvet.hu-n élőben, online a Voice valamelyik adását. Azt válaszoltam, hogy ez jól hangzik, mennyit tudnak fizetni? Mondta a gádzsi, hogy nem szoktak fizetni, mindenki szívesen megy hozzájuk így is. Korábban Gödri kollégám őrjöngve mutatott néhány Youtube-videót a magyar Voice-ból, amelyeket magam is elképesztően ízléstelennek találtam, úgyhogy bevallom, vonzott a kihívás. Mondtam, hogy szívesen megcsinálom, de értsék meg, hogy ez nekem munka, valami lóvét adjanak már! Adjanak tízezer forintot! Nem voltak hajlandóak. Úgy voltam vele, hogy miután két és fél évig teljesen ingyen dolgoztam, további két és fél évem bérének felét pedig máig nem kaptam meg, szeretnék a jövőben valamennyi pénzt keresni a munkámmal. Ennek szellemében nem vállaltam el a felkérést. Pár napra rá megjelent a Velveten egy jó masszív Puzsér-mocskolás. Íme:

http://velvet.hu/celeb/2013/01/29/puzser_robert_azt_uti_akit_er/

Egy pszichológus ismerősöm azt mondja, hogy az ilyen bulvárújságírók tudat alatt tisztában vannak azzal, hogy a világ szemetje az, amit előállítanak, fenntartják azonban azt az élethazugságot, hogy igen nagy társadalmi presztízs tapad a munkájukhoz. Az énképük szerint nagy konspirátorok, ördöngősen keverik a kártyákat, emberi tömegek életére hatnak, ők a nyilvánosság lovagjai. Az ismerősöm azt tanácsolja, hogy hagyjam abba a bulvárkritikát, ne vitassam el tovább ezeknek az embereknek a kenyérkeresetét, mert olyanokkal húzok ujjat, akik számomra nem megfoghatóak, nem legyőzhetőek, nem vagyok velük egy súlycsoportban, annak terén pedig kétségbevonhatatlan a szakértelmük, hogy másokat bemocskoljanak.

Újabb példát kínált a közelmúltban az Új Ász, amikor az LMP-szakítás kapcsán e helyütt közölt véleményemet az alábbi címmel hozta le: »Puzsér most a politikába is bele akar ugatni«. Nos, nyolc évvel ezelőtt indult el főműsoridős politikai-közéleti rádióműsorom, ami két és fél éven keresztül minden nap az éterbe került. Interjút készítettem a magyar közélet számtalan ismert szereplőjével, ilyen volt a teljesség igénye nélkül Horn Gyula, Demszky Gábor, Fodor Gábor, Tarlós István, Rogán Antal és még jó pár főkolompos. Számos véleményem megjárta az ORTT panaszbizottságát, ahol egyébként sosem meszeltek el, továbbá rongyosra szakadozott az idegrendszerem a fölött a törzsi alapú gyűlölködés fölött, ami miatt nem fért a rádióhallgatók jó részének a fejébe, hogy ha tegnap az Orbánt basztattam, akkor ma miért bántom mégis a Gyurcsányt. Több mint ötven alkalommal voltam vendége a HírTV Lapzárta című, manapság is futó politikai vitaműsorának, míg Szélsőközép nevű blogunk a HVG Goldenblog versenye során a magyar web legszínvonalasabb közéleti blogja lett. Ezek után van pofájuk leírni, hogy tessék, már nem is érem be Hajdú meg Schobert fikázásával, most a politikába akarok beleugatni.

Minderre jöhet a mocskos, cinikus válasz, miszerint aki kurvának áll, az ne jajveszékeljen, ha basszák. Csakhogy én nem álltam kurvának. Három hónapig zsűriztem egy tehetségkutató versenyben, ahol minden mondatomért, minden általam kiosztott osztályzatért ma is jótállok. Ha kérdeztek, nyilatkoztam, de soha nem kupeckedtem a magánéletemmel, a szeretteimmel vagy a privát érzéseimmel. Úgy döntöttem, nem hallgatok a pszichológus ismerősömre, a bulvármocskot ugyanúgy kritizálni fogom a jövőben is, ahogy tettem azt a Csillag Születik előtt és alatt.”