Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az elmúlt húsz évben kiépült politikai hatalmi rendszer és az azt működtető elitek érdeke homlokegyenest szemben áll egy ilyen demokratikus átalakulással.
„Az eredményes piacra lépéshez a kisvállalkozások összefogására, új típusú együttműködési formák kialakítására van szükség. Olyan szövetkezetek, részvénytársaságok létrehozására, amelyben minden tag megtarthatná a saját földjét, eszközeit, ahol a termelés egyénileg, de a feldolgozás, az értékesítés, az elszámolás, a beszerzés együttesen történne. Az elaprózott földtulajdon és kisbirtokrendszer bázisán tehát létre lehetne hozni egy olyan nagyüzemi termelést, amely akár nemzetközi szinten is versenyképes tudna lenni. Nincs szükség tehát sem a feudális nagybirtokrendszer, sem a szocialista állami kolhozrendszer visszaállítására.
Jóllehet az átalakítás szükségszerűsége és iránya szakmailag kellően alátámasztott és lépései jól kidolgozottak − illetve könnyen kidolgozhatók −, mégis igen nehéz lenne sikereket elérni. Mindenekelőtt mert az elmúlt húsz évben kiépült politikai hatalmi rendszer és az azt működtető elitek érdeke homlokegyenest szemben áll egy ilyen demokratikus átalakulással, jobb szó híján parasztpolgárosodással. Számukra sokkal kényelmesebb az alkalmazottakkal és a kényszervállalkozókkal egyezkedni, mint a gazdaságilag független öntudatos polgárokkal.
Emellett az átalakulás reménybeli kedvezményezettjei, a kisbirtokaikon küszködők, a kényszervállalkozók vagy a közmunkások sem nagyon lelkesednének egy ilyen átalakulásért. Félnek ugyanis az újtól, a versenytől, a kockázattól, a másokkal való együttműködéstől, a konfliktusoktól, miközben sokaknak se földjük, se tőkéjük nincsen. Arra szocializálódtak, hogy egyedül próbálják megtalálni a kiskapukat, biztosítani a megélhetést legalább rövid távra. Még mindig nem döbbentek rá, hogy egyedül nem megy, csak ha összefognak.”