Akárhogy nézem, az egész programnak annyi köze van a valósághoz, mint Fletónak az őszinte beszédhez. Hallani hallott már róla, de köszönő viszonyban nincsenek.
Megvallom őszintén, a program olvasása közben a gutaütés kerülgetett, de mégis szerzetesi nyugalommal (igen, Vatikán-bérenc is vagyok) tudtam hátradőlni a végén. Erre két okom is volt. Egyrészt Fletó már az elején leszögezte, hogy hajlandó az egészet sutba vágni a pragmatizmus (ugye, milyen visszafogott voltam megint?) jegyében, és kétségem sincs, hogy meg is tenné. Másrészt egy 1 százalékos párt (trollolo) programjáról beszélünk. Összességében érdemes belelapozni, mert szórakoztató olvasmány, de annyi és akkora ostobasággal van tele, hogy ha vitorlába lehetne fogni, úgy nyerném a Vendée Globe-ot, hogy közben megállnék behúzni a Sydney-Hobartot. Egy finn-dingivel.”