A kisebbségi kultúra finanszírozásának depolitizálására van szükség

„Néhány héttel ezelőtt jelent meg a parameter.sk-n az a blogbejegyzésed, ahol a somorjai támogatásokat vesézted ki. Mi motivált, hogy ezzel a témával foglalkozz? Miért éppen Te,  egy egyetemista írt erről?

A kisebbségi kulturális támogatások elosztásánál tapasztalható aránytalanságok olyannyira égbekiáltóak voltak, hogy az ügyet valakinek meg kell írnia. Mivel a regionálisan kompetens sajtó annak ellenére sem foglalkozott vele, hogy a téma élénk tárgya volt a helyi közbeszédnek, valakinek vállalkozni kellett a feladatra…

Egy 4,5 milliós keretről beszélünk, aminek kb. a felének az volt a rendeltetése, hogy a szlovákiai magyar kultúra fejlesztésére legyen felhasználva. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ennek a pénzcsomagnak akárcsak egy része is valami másra, például a pártok kliensrendszerének hízlalására legyen felhasználva. Úgy gondoltam, hogy a kirívó somorjai visszásságok nyilvánosságra hozása hozzájárulhat ahhoz, hogy az érintettek önreflexióra kényszerüljenek. (...)

Hogy látod, nagy vonalakban felvázolva mi a kisebbségi kulturális támogatások problémája?

A kultúra finanszírozásában nem az értékelvűség, hanem meghatározott politikai szempontok érvényesülnek. Gyakran előfordul, hogy a szakmai bizottság döntéseit pártérdekek mentén bírálják felül, úgy, hogy a pénzosztásnak legtöbbször Híd-közeli szervezetek legyenek a kedvezményezettjei. A konkrét döntéseket, pl. hogy X szervezett miért kapott mondjuk a szakmai bizottság 1 500 eurós döntését felülbírálva a kisebbségi kormánybiztos beavatkozása után 9 500 eurót, még soha senki nem magyarázta meg. Valószínűleg azért, mert nem is lehet őket megmagyarázni. Ahhoz, hogy a támogatásokból kizárjuk a pártérdekek érvényesülését, a rendszer depolitizálására van szükség. Nagy előrelépés lenne például, ha a szakmai bizottság döntéseit egy párt által jelölt hivatalnok nem bírálhatná felül szubjektív véleménye alapján, legfeljebb alaposan megindokolva. A bírálóbizottság összetétele is szerencsésebben alakulna és a nagyobb objektivitás irányába mutatna, ha tagjaikat nem egy politikai párt (vagy annak képviselője) jelölné, hanem pl. a civil szervezetek.”