„Talán jobb lenne a helyzet, ha a kreativitás nemcsak szavakban, de a valóságban is igaz lenne ránk. Ha a fiatalok vérében lenne a vállalkozási készség, az innováció, majd a vállalkozási ötletek gyakorlati megvalósítása. Ha természetes lenne számukra, hogy piacban, vásárlóban gondolkodnak, hogy el akarják adni termékeiket. S nemcsak a magyar piacon, hanem a globalizációt kihasználva, nemzetközi méretekben szárnyalna gondolatuk s üzleti tervük. Csak a magyar piac kevés lenne üzletileg is sikeres, nagyszámú vállalkozónak.(...)
Vállalkozói készséget fejlesszenek a tanárok? Hogyan? Milyen tudás, tapasztalat alapján? Hiszen ők is »csak« alkalmazottak, s talán azok voltak egész életükben. Az alkalmazotti gondolkodás a biztonságot részesíti előnyben, az önálló cselekvés helyett sokszor beéri az utasítások végrehajtásával, kényelmével. Sokan vannak ilyen helyzetben, sokan választják inkább a biztos rosszat, mint a bizonytalan nagy lehetőséget. Ezzel sincs baj. Csak ismerni kell a korlátokat. Ezért ha sikerülne belátni, hogy a vállalkozói ismeretek nélkülözhetetlenek már a középiskolában is, akkor célszerű ismert – akár már visszavonulóban lévő – vállalkozókat bevonni az oktatásba. Nagy valószínűséggel népszerűek lennének ezek az órák, hiszen nem árt néha azzal szembesülni, mi van a tananyagon túl. A siker- és kudarctörténetek a valós élethez vinnék közelebb a tanulókat. Nem árt ez mostanában.”