Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Az ellenzék elfelejti, hogy 2011-ben nyílt meg a német és osztrák munkaerőpiac a magyar munkavállalók számára.
„A Németországba kivándorlók száma 2005 óta folyamatosan növekszik: 2006-ban 18 634, 2010-ben 29 220, 2011-ben 41 134 magyar élt Németországban. A német statisztikai hivatal adatai szerint 2012-ben további 46 százalékkal nőtt a Magyarországról érkezők száma. Az Ausztriában dolgozó magyarok száma is stabilan emelkedik: míg 2006-ban 15 732 magyar dolgozott nyugati szomszédainknál, 2010-ben már 25 999 magyar foglalkoztatott volt Ausztriában. A 2011-es adatok szerint 34 579 magyar munkavállaló dolgozik Ausztriában, ami egy évvel a munkaerő-piaci nyitás után további 57 százalékkal nőtt 2012-ben. London ma a világ ötödik legnagyobb magyar városalehet az ott élő magyarok száma alapján. (Itt érdemes megjegyezni, hogy London jelenleg a hatodik legnagyobb francia, a második legnagyobb észt város is.) 2007 és 2010 között évente 12-15 ezer, 2011-ben több mint 17 ezer magyar kért hivatalos munkavégzéshez adószámot, de 2004–2006 között is évi öt és tízezer között volt a számuk.
Ezek az adatok természetesen nem szívderítőek. Ugyanakkor a számításokban sokszor nem veszik figyelembe például a folyamatosan hazatérőket: Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója szerint2012-ben az Ausztriába távozók 55 százaléka tért haza egy éven belül, Németországból pedig 36 százalékuk. Van még tehát remény. Az is látszik, hogy közel egy évtizede folyamatosan (!) emelkedő tendenciáról van szó, az utóbbi évek kiugrónak vélt számai pedig egybeesnek a német és osztrák munkaerő-piaci nyitás időpontjával. Arról nem beszélve, hogy a kivándorlás egy mélyebb válságjelenségnek tekinthető, amely nem most kezdődött, a 2008-as válság után azonban felerősödött szinte egész Európában. Egyszer érdemes volna ennek is a mélyére ásni. A számok ugyanis nem támasztják alá az ellenzéki hisztériát.”