Korunk bajainak legfőbb okát éppen abban látom, hogy képtelenek vagyunk az aszkézisre. Társadalmiasítottuk a fogyasztást, normának tekintjük az aszkézis ellentétét. A gazdagok elfogyasztják a szegények elől az élelmet, a vizet, az energiát, és mindnyájan, egyetemesen elfogyasztjuk utódaink elől az egészséges élethez szükséges természeti javakat, miközben tönkreteszünk mindent, és nem gondoskodunk az erőforrások megújításáról. A mértéktelen, buta, rövidlátó és végtelenül erkölcstelen fogyasztási mámor, az erre ösztönző reklámok világa nem alakulhatott volna ki akkor, ha kitartunk annál a felismerésnél, hogy az igazán szabad, kiteljesedett, autentikus emberi élet lényegileg aszketikus, és az önmegtartóztatás, a böjt éppen olyan fontos része, mint a természetes javak hálaadással való használata és az általuk nyújtott öröm élvezete.”