Tarlós pártján

„Ám a hajléktalankérdésről szóló vita oka meglehetősen prózai: az egyenlőség liberális felfogásával szemben áll a tarlósi. Azaz egyenlősítünk azzal, hogy a rosszabb lehetőségűeket sokkal inkább segítjük, vagy egyenlő segítséget nyújtunk mindenkinek. Erre a Jobbik is rámutatott az egyik, már idézett közleményében: az alkotmánybírák döntésükkel »a jog evolúciós fejlődésének feltörekvő oldalágát, a liberális vonalat erősítették«.

A kérdés a hajléktalanság kapcsán nem az, hogy szolidárisak vagyunk-e, mert ugyan egyre csökkenőben, de a társadalom nagy részében még mindig megvan ez az alapvetően baloldalinak tartott érték. Az a kérdés, hogy kiknek az érdekeit védjük inkább egy demokratikus köztársaságban. A kétféle hajléktalancsoport tagjai közül (akik természetesen mind más-más élettörténettel rendelkeznek) csak az egyik »szolgál rá« szolidaritásunkra, míg az »utcalakók« nem igazán, főleg, hogy nem is fogadják el a segítséget, pedig úgy tűnik, hogy férőhely lenne.

(…)

Álláspontom szerint ebben az esetben a város tömegközlekedését használó lakosság érdekeit – és egészséges élethez, valamint tiszta környezethez való jogát – kellene előnyben részesíteni. Tisztában vagyok azzal, hogy Tarlós módszerei nem a leghumánusabbak (gondoljunk a kordonokra, vagy a vizesvödrökre – amelyek egyesekből maró gúnyt, másokból rendbontást [avagy kordonbontást] váltanak ki), de mint írtam, kissé visszatetsző, hogy az »utcalakók« úgy várnak érdekvédelmet, hogy cserébe semmit sem nyújtanak. Tudatában annak, hogy én is kerülhetek a hajléktalanokéhoz hasonló helyzetbe, a többség igényeinek előnyben részesítését, így Tarlós – olykor bicskanyitogató – módszereit támogatom.”