„A megnyitóbeszéd izgalmas kérdéseket vetett fel, csakúgy, mint King Kong és Godzilla az MMA és a Forrás kapcsolata, így örömmel nyugtáztam, amikor elém állt a galéria vezetője, Tóth Norbert. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy vidám perceknek nézek elébe, az úr ugyanis durcásan háta mögé dugta a kezét, amikor bemutatkozva a jobbomat nyújtottam. Bár viccesnek tűnt az elgondolás, hogy a galériás lelki szemei előtt nyilván Gyurcsány Ferencnek lát, aki mindjárt állami díjat akar rátukmálni, azért megőriztem a komolyságom, és megkérdeztem: Miért érezték fontosnak, hogy Fekete Györgyre bízzák a megnyitót, és hogy milyen nagyobb tervei vannak most a galériának?
Tóth Norbert azonban csak annyit mondott, hogy a megnyitó zártkörű, és felszólít, hogy hagyjam el a galériát. Ez szürreálisabb fordulat volt, mintha rovásírásos tábláról ősmagyar átkokat olvasna rám, de azért sikerült vállalhatatlan vigyorgás nélkül elmondanom, hogy az eseményre egy nyilvánosan elérhető, a galéria honlapjára is kirakott meghívó alapján érkeztem. A meghívón pedig nem szerepelt, hogy zártkörű esemény lenne. Sőt, úgy kezdődött, hogy »a Forrás Galéria és a Magyar Művészeti Akadémia tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait«, stb. És bár sem a galéria családja, sem barátja nem vagyok, de Ön igen, amely alapján eltávolításom érthetetlen.
A galériás azonban nem esett ki a szerepéből, felemelte a hangját, az ajtóra mutatott, amit ki is nyitott előttem. Elhagytam a helyiséget, azzal a tudattal, hogy amióta nem csak a közvélemény, de saját akadémiája is Fekete György ellen fordult, már csak a nyilvánosság kizárásával, szűrt közönség előtt jelenik meg.”