„A Magyar Kerékpárosklub azt mondja, mindenhol meg kell engedni ingyér' vagy ocóért a »bringás tömegközlekedést«, ahol ez nem tesz be a hagyományos utasoknak. Ennek a mondatnak minden része egyformán fontos: mindenhol megengedni, de csakis ott, ahol (jogi bikkfanyelven) más szabadságjoga nem korlátozódik. Komolyan veendő az MK összeállítását, beleolvastam még a Szent István-i Intelmeket is megszégyenítő alaposságú listába, ahol leírják, mit vegyen nagyon figyelembe, aki buszra szállna (ezt egyúttal konkrét ajánlásként is felfoghatja a BKK, az Andrássy út restaurációjánál már jól vizsgázott ez a típusú összefogás): ha kevés a hely, a buszvezető (hmmm…) dönt a felszállásról; babakocsi, kerekes szék előnyt élvez.
No, akkor kérem szépen, jöjjön a KüllőnÉlő kiegészítése. Régi »szóló« busz nem képes bicikliket utasbarát módon befogadni, legalábbis a középső és az első ajtón nem, a hátsón pedig igen kevés hely van a forgolódásra, és egyébként is igen magasra kell emelni a szerszámot. A kettővel újabb, már alacsony padlós járműveknél, ahol lehajtható ülések vannak középen, »csak« azt kell majd valamiképp eldönteni, hogy adott esetben egy lehajtható ülésen üldögélő, 80 éves néninek (aki épp azért ült oda, mert nem tud már betornászni egy beljebbi ülőhelyre) fel kell-e majd állnia, ha valaki bringával fel akar szállni a buszról… Az MK javaslatcsomagja erre is bedob egy iránytűt: a biciklizőknek nem joguk, csak lehetőségük volna felszállni a buszra. Arról még nem szóltunk, hogy a BKK valamennyi jármű vonatkozásában egyszerre nyitna lehetőséget.”