Világok harca – Válasz György Péternek

„Úgy örülnek, mint a Jobbik, amikor Simon Peresz 2007-ben elmondta azt az ominózus beszédet Magyarország felvásárlásáról. Most már néven lehet nevezni az ellenséget, lehet zsidózni/neonácizni, meg lehet fújni a kürtöket, ott az ellenség, oda tüzeljetek! Ki lehet takarítani a jobbikosokat, be lehet sóval hinteni a hököket, a HaHa már fél lábbal bent van az ajtóban, most kell még egy kicsit megnyomni a médiát, aztán visszavehetjük a magyar közéletnek ezt a kis szegletét, ami még nem a miénk. Mert csak az számít, mindig is ez számított, igaz?

Azt írja, hogy az Önök által kínált oktatási program nem volt elég ahhoz, hogy »megvédjék diákjainkat a neonácizmus szellemétől«. Ez valóban így van, de nem azért, mert túl összetett, túl apolitikus vagy túl demokratikus lett volna. Éppen ellenkezőleg: túl egyszerű, túl átpolitizált és túl diktatórikus volt. És a szavait nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy ez a jövőben még inkább így lesz. Aki eddig 4-est kapott a Magyar Gárdáról írt dolgozatára, mert »túl objektív volt«, az most már csak 2-est fog.

»Tehetséges, okos diákjaink kerültek bele ebbe a világba (értsd: Jobbik): mert nem volt nekik elég a magyarázat, amit tőlünk kaptak a világról«. Tanár úr, a legőszintébben mondom, hogy a legtöbben azért kötöttek ki a másik oldalon, mert túl sok volt nekik ebből a világból. Abból a világból, ahol soha semmilyen fórumra nem hívják meg a másik felet, mert »demokrata nem áll szóba a szélsőjobbal«. Ahol a diákok csak egyféle interpretációt hallanak politikáról, társadalomról, kultúráról. Ahol nincs meg a választás szabadsága, de még a választás szabadságának illúziója sem, ahol csak a holokausztozás előtt nyílnak meg az ajtók, ahol senki sem veszi komolyan azt a liberális elvet, miszerint a szabadság a másként gondolkozók szabadsága.”