„A Horthy-korszakról szóló diskurzust a kommunista rezsim irányította jó ideig. Ez erős torzításokhoz vezetett, amin – mondják sokan – máig nem léptünk túl. Nem gondolja, hogy ezért van igény az újabb történelemmagyarázatokra?
A Horthy-kor bűneit és csődjét a kommunisták valóban a saját ideológiájuk szerint, elfogultan, egy másik önkényuralom nézeteivel és uralmi helyzetével befolyásolva írták le, kevéssé tekintettek a történelmi tényekre, és a felelősségre vonásokat a törvényesség megsértésével hajtották végre, valamint átírták a történelemkönyveket. Ez tény. De csak azért, mert mindezt a Rákosi- és Kádár-kori hatalom a maga torz politikai ízlése szerint ítélte el, ettől még azokból a bűnösökből a rendszerváltás után és mostanra nem feltétlenül lesznek ártatlan áldozatok, hősök és nemzeti büszkeségek. Átszínezni a komcsik idején sötétre festett Horthy-kort most világosra – ez demagógia. És sajnos (a Kádár-rendszeren kívül) a Horthy-korszak is visszaköszön a hatalomgyakorlás módjaiban, a társadalmi berendezkedésben, a kisemmizettek és az uralkodó osztály viszonylatában, vagy akár a politikai retorikában, a szimbólumokban, az antiszemita megnyilvánulásokban és a rasszista beszéd feltámadásában, amely manapság a zsidóságon kívül elsősorban a cigányság ellen irányul. De abban is van hasonlóság, hogy kormányunk folyton konfrontálódik a szomszédainkkal, uniós szövetségeseinkkel. Azért fontosak az ilyen kiállítások, mint a Don-kanyarról szóló tárlat, mert a tudományos kutatásokra alapozó történészek, akik ezt készítették, nem hagynak kétséget az árnyalt kép jelentését illetően sem.