Mi értelme a kötelező nyugdíjazásnak?

Igaz, amíg viszonylag magas a munkanélküliség, a nyugdíjkorhatár emelése csak a munkanélküliek számát emelné. Egyébként fel lehet emelni a várható (a többé-kevésbé emelkedő) munkaképes kor felső határáig, kombinálva jelentősen alacsonyabb nyugdíjat biztosító rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségével (ha jól tudom, valamikor közalkalmazott akár 40 valahány éves korában is nyugdíjba mehetett, 30%-os nyugdíjjal). A minél további munkában maradást a nyugdíj összegének gyors növekedésével lehetne 'honorálni', elkerülendő a nyugdíj melletti másodállásokat. A nyugdíj korhatár a munkaadó számára csak a felmondás egyetlen, de nem kötelező indoka lehet.

Milyen szerencse, hogy a szerzőnek fogalma sincs jó néhány alapvető dologról! A nyugdíjkorhatár intenzív bevezetésű emelése, valamint a "Ratkó" korosztály nyugdíjközeli korba lépése együttesen egy nagy dugót hozott létra bizonyos szakterületeken. Eredetileg a képzés, és a nyugdíjba vonulás körülbelüli egyensúlya ált fenn, és ment, szinte minden magától. A nyugdíjkorhatár emelése gazdaságilag valóban jó dolog, bár nem biztos, hogy mindég, és mindenütt, de ebbe ne menjünk bele. Bizonyos területeken megoldást jelent a nők 40 év utáni nyugdíjazási lehetősége, de ez a képzettek esetében nem igazán érvényesül. (Ha az egyetem után számolják a 40 évet az kb.:64 éves kor.) Ebből az következik, hogy a fiataloknak nem jut munka. Ez szépen látszik a pályakezdő munkanélküliek statisztikáiból is. Tudvalévő, hogy a normál legalább duplája, de inkább háromszorosa. Ez már biztos, hogy nem jó, sőt rossz! Nem csak a pályakezdést, de az érintett területeken az elvárható előmenetelt is megakasztja ez a változás. Ezeken a területeken "szamárlétra" működik. Többnyire 35 40 éves korban ezen már előre lehet jutni, és 45-50 körül már az egzisztenciális csúcsok közelébe lehet kerülni, különösen tehetséges emberek esetében. A "szamárlétra" természetéből adódóan, ha a megfelelő korúak nem mennek nyugdíjba, megakad az egész folyamat. Beláthatatlanná válik az előmenetel. Ez a kilátástalanság ezen a területen sokkal több embert üldöz külföldre, mint csak a pénz. Előmeneteli (és ezzel reális megélhetési) esélyek nélkül nem érdemes itt maradni! Végül az, hogy még miért drága ez az országnak: A "szamárlétra" a bérek esetében is működik. Egy nyugdíj közeli ember ezeken a területeken körülbelül háromszorosát keresi, mint a pélya kezdő. Ha valaki nyugdíjba megy, a magas fizetése megmarad, sőt tovább emelkedik, emellé kapja a magas nyugdíját. Egy ilyen korú nyugdíjas és mellette dolgozó 5-6 szorosát keresi a pályakezdőnek, ha nem többet. Ebben a szférában mindezt a mi közös adónkból. Biztos, hogy jól van ez így? Pedig a "Közalkalmazotti törvény" miatt kevesebbet sem lehet neki fizetni. Így már tetszik érteni? Vannak területek, ahol tényleg hiány van a speciális szakemberből. Itt is meg kellene tiltani a vezetői megbízást, de például én engedném részmunkaidőben, arányos bérért "levezetni" a nyugdíjba menés problémáit, például szakértői, vagy hasonló nevű státusban. De az nem megy, hogy akár 7 - 8 szoros fizetésért idős, már nehezen teljesítő munkaerők foglalják a helyet! Ennyi! Csak ezt is el kellene magyarázni az embereknek!

"a gazdaságnak ésszerű kereteket biztosítani, hogy aztán új munkahelyek jöhessenek létre" sorolhatnád (és ne gyere az ellenzéki mantrákkal)

Nagíon egyszerű és könnyen megválaszolható cikk ez. Igen a nyugdíjkorúak menjenek nyugdíjba, mert az erősen korlátozott számú munkahelyek okán, a fiatalabbak elhelyezkedési lehetőségeit csökkentik, az életpálya modelek érvényesülésének lehetőségét nehezítik. Ugyanakkor egyedi esetek és bizonyos területek kivételt képezhetnek (nagyon nagy tudású nehezen pótolható emberek vagy szakember hiánnyal kűzdő területek.) Főszabályként azonban nagyonis helyes törekvés.