„Az önazonosság kérdése az, amelyet elsősorban a nemzeti oldalnak tisztába kell tenni: nyíltsággal, egy értékrend határozott, következetes vállalásával. A Nemzeti Színháznak ebben az értékrend vállalásban van elsődleges szerepe. És ez elsősorban nem vallási és nem politikai kérdés. Sokkal több annál: létkérdés.
Liberális oldalról gyakran kérdezik, hogy mitől érték nemzeti szempontból valami és mitől nem. Erre mi azt mondjuk: egy kultúrában minden a nemzeti érték részét képezi, ami nem a létrontást szolgálja. Nemzeti érték az, ami a magyar kultúrában nem a torz, önös ember szenvedésének tobzódásában merül ki, hanem azon túlmutat, az egyetemes ember irányába. Míg az előbbi ugyanis az ember alatti-, addig az utóbbi az ember feletti ember ideája. Számunkra a nemzeti érték nem valami kizárólagosság és önösség, hanem a kárpát-medencei Léttel együttműködő ember értéke. Az emberé, akiben saját kultúrájában kel életre Az ember tragédiájának üzenete és lesz látható az egyetemesség valódi képe.
Ezért nem mindegy, hogy a nemzet templomában a tagadást szolgáló ember alatti-, vagy az ember feletti ember ideáját tekintjük vezető értéknek és áldozunk előtte.”