„Nem értem én teljesen, sőt, kicsit sem Vörös Gábort, az Ossian, Fahrenheit, meg ki tudja hány zenekar bőgősét, aki pont a mai napot nézte ki arra, hogy bolondot csináljon magából. Ő speciel a Slash-koncertre akar elmenni február 7-én, de nem tud, mert nincs rá pénze, ezt ő maga írja a Facebookon. És mint minden rendes, pénztelen rockzenészember, felhívta a Slash-koncert szervezőit, hogy adjanak már neki egy tiszteletjegyet. Nem azért, mert melózott a koncert előkészítésén, vagy dolgozni menne oda, esetleg rokona Slash, nem. Hanem azért, mert ő szereti az ilyen zenét, és ez neki JÁR. Azért, mert ő, mármint Vörös Gábor több éve vagy évtizede zenél, és mint ilyen, alanyi jogon JÁR neki a puszijegy. Neki, meg 50-60 szakmabelinek, aki már letett valamit az asztalra, mondjuk egy Rock katonáit Paksi Endre társaságában vagy a Hol van?-t a Fahrenheittől.
Ha Gábor itt abbahagyta volna, és egy »be voltam baszva« vagy »ideges voltam, mert a kutyám lehugyozta a szomszédasszonyt« indokkal megmagyarázza a méretes faszságot, legyintünk, van ilyen, meg kell nézni pl. ezt a blogot, én is írtam már ide baromságot, nem is egyet. De nem, Gábor ezen a ponton már annyira belelovallta magát a dologba, hogy fogta a basszusgitározásban megbütykösödött kezét, és könyékig belenyúlt vele a szervezők zsebébe. Kiszámolgatta, mennyit hozhat a buli, és arra jutott, hogy 100 millió forintot, ami, folytatta kissé idegesen, tíz koncerttel számolva egymilliárd, aztakurva. A Slash-buli tiszta bevételét 30 millióra becsülte a közgazdászokat megszégyenítő alapossággal felállított képlet végén, majd levonja a következtetést: ebből a 30-ból ki kell jönnie az 50-60 fős magyar zenei elitnek JÁRÓ jegyeknek.