Majd valamelyikünk befejezi egyedül

„Sokan mondják, hogy az angolul éneklő magyar együtteseknek nincs sok esélyük itthon - szerintetek a ti példátok azt bizonyítja, hogy ez nem igaz?

Borsos Oleg: Ezzel mi sosem foglalkoztunk, mert kezdettől fogva nyilvánvaló volt számunkra, hogy angolul akarunk énekelni. Egyébként is angol nyelvű zenéket hallgatunk, úgyhogy eszünkbe se jutott magyar nyelvű számokat írni. Ami a sikert illeti, még nem értünk el annyit, hogy erről komolyan beszélhetnénk: az arculat és az Even If I'm Late az a két dolog, ami beindította a dolgokat, de azért ez még nem igazi siker. Igaz, mi még ennyire sem számítottunk, amikor elkezdtük. Én azt mondanám, hogy szerencsések vagyunk.

Ehhez tényleg csak annyi kellett, hogy beküldtétek a Viva tévének, nekik pedig megtetszett, és elkezdték játszani?

Lechner Márk: Eredetileg az MTV-nek küldtük be, azt nem is gondoltuk, hogy a Viva játszaná. Egyébként semmilyen más erőfeszítést nem tettünk a siker érdekében, csak megcsináltuk a klipet és beküldtük.

BO: Fogalmunk sem volt, hogyan kell elindítani egy zenekart. Viszont a tévétől meglepően gyorsan, egy-két napon belül válaszoltak, hogy tetszik nekik és játszani fogják.

LM: De ahhoz, hogy a közönség is felfedezze, még el kellett telnie egy kis időnek. Két-három hónapig nem is történt semmi, és aztán hirtelen, máig nem tudjuk miért, kerekedett valami érdeklődés. Az email-címünkre fél évig csak spam jött, más semmi, akkor viszont váratlanul érkezni kezdtek a felkérések: remixelni vagy menedzselni szerettek volna bennünket, és hasonlók. Mi pedig egyik felkéréssel sem éltünk, gyakorlatilag a hátunkon feküdtünk az első évben, mostanra jutottunk el oda, hogy valahogy azért menedzselni kellene magunkat.”