Orbán szövetségesére fenték a fogukat: így leplezte le a baloldal mesterkedését az olasz lap
Minden tervük dugába dőlt.
A szakértő kormányzás rendkívüli állapot, mert a demokratikus verseny, a pártharcok – tulajdonképpen a politika – időleges felfüggesztését jelenti.
„Mindenki irigyelhetné tehát Montit az olaszoktól. Miért van mégis, hogy a február végi választásokra az előrejelzések viszonylag szerény, sőt, egyre romló esélyt jósolnak neki? Az olaszok talán az egyéves kormányzás alatt hozott megszorító intézkedéseket, a munkaerőpiac és a szolgáltatások piacának liberalizálása felé tett lépéseket, vagy az ingatlanokra kivetett adót vetik a pártok fölött álló szakértői kormány vezetőjének a szemére? Tény, hogy az érintettek ezeket az intézkedéseket soha nem szerették. A kormány főként a németek által megkövetelt szigor olaszországi képviselőjeként jelent meg a szemükben. Mégis, általánosan elismerik, hogy Monti valószínűleg a szakadék széléről rántotta vissza az országot. Azt is tudják, hogy az intézkedéseket a szakértői kormányt támogató pártok, a Silvio Berlusconi-vezette Szabadság Népe és a Pier Luigi Bersani főtitkár irányítása alatt álló balközép Demokrata Párt is rendre megszavazták. Mindez a helyzet által megkövetelt, többé-kevésbé szükséges rossznak tűnt, és Monti személyes népszerűsége alig szenvedte meg a tüntetéseket és a vitákat.
A szakértő kormányzás rendkívüli állapot, mert a demokratikus verseny, a pártharcok – tulajdonképpen a politika – időleges felfüggesztését jelenti. Különleges helyzet (a kormányzati többség megszűnése) áthidalására, vagy egy közös erőfeszítéseket követelő feladat (egy kiéleződő költségvetési válság) megoldására szolgál. 2011 novemberében, Berlusconi lemondása idején mindkét feltétel fennállt. Monti kormánya áthidalt és megoldott egy helyzetet, amelyben a pártok egy pillanatra csődöt mondtak. A nagy kérdés ezek után az, hogy a szakértő kormányzással megszerzett bizalmi tőke mennyit ér akkor, amikor a demokrácia normális működése újra helyreáll. A professzori státus, a szakértelem, a nemzetközi elismertség és a nyilvánvaló személyes tisztesség közvetlenül átváltható-e politikai tőkére, vagyis szavazatokra? Egyelőre úgy tűnik, hogy a dolog nem egyszerű, s a tanulságok valószínűleg túlmutatnak Olaszország határain.”