Megértett művészek

„Az önmagát beteges következetességgel nemzetinek nevező oldal képtelen megbékélni azzal a ténnyel, hogy a kultúra mellett dilettánsok közreműködésével létrehozott – ún. – nemzeti kultúra csupán szórakoztató önámítás, mivel kizárólag azoknak nyújt játszóteret és sikerélményt, akik kevesek voltak a kultúrához, akik képtelenek lennének érvényesülni nagypályán, ezért aztán létrehoztak maguknak egy zárt kultúrgettót, ahol kitüntetik egymást, díjakat osztanak, veregetik egymás vállát, és ha hatalomra kerülnek, azonnal megpróbálják suttyó értékrendjüket ráerőltetni az országra, hogy aztán az elkerülhetetlen választási vereség után helyreálljon a rend, és megint a kultúrát nevezze kultúrának egy ideig. Nem arról van szó tehát, amit ezek a szerencsétlenek próbálnak szerény eszközeikkel állítani, hogy amikor az operett-konzervatív tábor uralkodik, jogosan nyeri a Miss Hungary (rovásírással) címet Szaniszló Ferenc, hiszen a bal-liberálisok alatt Kiszel Tünde bitorolta ezt a címet, hanem egyértelműen kibontakozik a ciklusok váltakozásán végigtekintve, hogy itt vagy kultúra volt vagy nemzeti kultúra, ahol a »nemzeti« egyértelműen fosztóképzőként viselkedik.

Jogosan védekezhetnének azzal, hogy Kádár regnálása alatt képtelenség volt ápolni, fejleszteni a konzervatív művészetet, a konzervatív irodalmat és a konzervatív oboázást, de mivel semmi közük sincs a konzervativizmushoz, duzzogva kineveznek valakit írónak, aztán tolonganak a sírja körül, hátha attól tényleg íróvá változik. Nem fog, de nem is érdekel.”