Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A jelenlegi Újszínház az előzetes félelmek dacára nem a Jobbik, nem a hazai fasiszták, nácik színháza, hanem a Fideszé.
„A jelenlegi Újszínház az előzetes félelmek dacára nem a Jobbik, nem a hazai fasiszták, nácik színháza, hanem a Fideszé. Nem a Fidesz mérsékeltebb szárnyáé, hanem azoké, akik a Magyar Hírlapot meg a Demokratát olvassák, akik az Echo TV-t nézik és a Békemenetben csápolnak, akik lelkük mélyén elkötelezett horthysták és revizionisták, akik imádják Tormay Cécile-t meg Wass Albertet, és akik hónapok óta még a vécére is az Uz Bencével surrannak ki a hónuk alatt. Ez az a nagyon fontos szavazórétege a ma még kormányzó jobboldalnak, amely sötét indulataiban, nyugat- és piacellenességében könnyen a Jobbiké lehetne, de akiket a szimbolikus politikával és ócska demagógiával még meg lehet, mi több, meg is kell tartani (legalább) 2014-ig. Erre kell az Újszínház is – még akkor is, ha a jegyeladásból kitűnik, hogy ezt a szerepét jelenleg nem tölti be jól a teátrum, pedig a jobboldal olyan kabalái vannak ma repertoáron, mint Kodolányi, Csurka, Páskándi, Nyirő és Márai, és ahol a Duna TV-ben néhányszor már tündöklő Takaró Mihály osztja újabban az észt; amit ugyanaz az avítt és dilettáns felfogás határoz meg, mint Fekete György minden megnyilvánulását.”