Emberek vagyunk?

Kisgyermekek meggyilkolására nincs emberi magyarázat, emberi hang, emberi reakció.

Megfogják egymás kezét. Ráncos ragaszkodás, eres szeretet. Örökké.
„A mama lehuppan a lány mellé, s húzná az öreget is. A hely igen szűkös, a szétvetett lábak és a szeretet nagy helyet igényelnek. A nő tovább olvas. A mama nézi pár másodpercig a hölgyet, hátha összébb vonná a lábait. Semmi. Finom kis mosoly kíséretében picit megböki a szanaszét heverő lábak egyikét. Szakad a fonal, oda a varázslat. A nő dühösen ciccen, összecsapja a könyvet majd a lábait. A szeretet jegyében. A mama megköszöni. A papa is lehuppan boldogan. Egymásra mosolyognak cinkosan. Megfogják egymás kezét. Ráncos ragaszkodás, eres szeretet. Örökké. Technika nélkül.”