Hajléktalannézegetés

„Ugyanazt mondja az ombudsman, amit a hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek évek óta: ez esetben muszáj a hosszabb és nehezebb utat választani. Nem lehet hetek, hónapok alatt néhány kemény intézkedéssel véget vetni egy évtizedes problémának. Nemcsak azért, mert – jelenleg még – alaptörvény-ellenes a közterületen élés megbüntetése, hanem mert az hosszú távon egyébként sem segít senkinek. Sem a hajléktalanoknak, sem az őket egyre kevésbé toleráló budapestieknek.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy amíg elkészül egy valóban használható program, amely nem a szerencsétlenek eltüntetését, hanem a hajléktalanságból való kivezetésüket célozza, addig csináljon mindenki azt, amit akar. Senki nem állítja, hogy a hajléktalanlét feljogosít arra, hogy az aluljárókban szemeteljenek, vizeljenek, másokat zaklassanak, ordítozzanak. Sem az ombudsman, sem az Alkotmánybíróság, sem a hajléktalanellátók nem mondták egy szóval sem, hogy ezentúl a fedél nélkül élők egyetlen cselekedete sem büntethető. Szociális munkások beszámolói szerint néhány budapesti aluljáróban azonban az utóbbi időben már-már ez a helyzet.

Mintha csak két véglet létezne. Vagy büntethetővé teszik már a puszta létezésüket is, és ha ebben nem partner az AB, akkor majd a néptől kérnek rá nemzeti konzultáció keretében felhatalmazást. Addig is bedobjuk a gyeplőt a lovak közé, és mutogatjuk, hogy lám, idevezet a nagy szabadság. Pedig lenne harmadik út is, csak az kicsit melósabb.”