Menekülőút az alkotmányosságnak?

„Az immár egy éve hatályban lévő Alaptörvénynek, melyet köztudomásúlag gránitszilárdságúnak terveztek, a harmadik módosítása előtt állunk. Ez az úgynevezett gránitszilárdság kiérdemelt már néhány viccet, hiszen ennél gyakrabban módosított új alkotmányt aligha lehet találni szerte a világban. Talán a törvény szövegét gránitmintás lapra nyomtathatták, egyéb összefüggést nehéz a maradandóságáról ismert kőzet és a törvény között felfedezni.

Az alkotmány módosítására, illetve a módosítás beígért eseményeire rendre akkor kerül sor, amikor valamely törvény szövegének alkotmányossága már eleve vitatható. A törvényalkotói szándék világos: ha már bele van írva az Alaptörvénybe az érintett szöveg, akkor aligha vizsgálhatja annak alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság, hiszen ekkor azt a szöveget bírálná, amely alapján bírálnia kellene a szövegeket… stb, s így az alkotmánybíráskodás programozói terminus technicus-szal élve végtelen ciklusba kerülnének. Ezt az Alkotmánybíróság maga is felfedezte, legutóbb a 61/2011. számú határozatában ki is jelentette, hogy az Alkotmány és az Alkotmány módosítás szövegét nem bírálhatja felül.”