Unalom

„A párhuzam a keresztyénséggel nyilvánvaló, ám a különbségek is. A bűnöktől való megszabadulás ugyanis náluk a folytonos újraszületés fogságából való kiszabadulást jelenti. Az újraszületés tana tőlünk idegen, nem gondoljuk azt, hogy a lélek vándorol egyik életből a másikba, hogy a személyes test és lélek szétválasztható, mint ahogyan végképp tagadjuk a ciklikus történelemszemléletet. Annak az emberi létmódnak, amit »történelemnek« hívunk, a nyugati kultúra szerint íve van, határozott kezdete és célja van, az alphától az omegáig. Ha úgy tetszik, az emberi sorsnak rendeltetése van, s a »mivégre?« kérdése az egyetlen értelmes kérdés, amely még reflektálni tud a végső jelentésre. S mondhatni, ez a lineáris történelemszemlélet, a valóság látása a hitben adott végérvényes jövő felől, amely eredendően Európát Európává tette. A Nyugat ugyan mára az ember történetének értelmezésében az „Isten-hipotézist” elvetette, de még ateizmusában is tovább működik az eredendően biblikus lineáris-teleologikus történelemszemlélet.

Mégis, ami közös, legyen szó hinduizmusról vagy keresztyénségről, az egyetemes emberi tapasztalat a végességről, a »végtelenből való kimetszettségről« (Schleiermacher), s a szabadulás iránti olthatatlan vágy az ember-lét fizikai meghatározottságainak a meghaladására, s a transzcendens beemelése hit által a valódi emberi életminőség megvalósításába, amely nem más, mint részesedés az örökkévalóságban. Ami mulandó, az értelmetlen.”