Kultúrátlanok

„Nem találjuk a helyünket a közösségeinkben, az életben, nem tudjuk, hol van ránk szükség, nem találunk társat, nem fejezzük be az iskolát, albérletben lakunk, szemezgetünk a közösségi oldalak kultúrmorzsalékaiból, és a vasárnapok csak abban különböznek a szerdáktól, hogy délelőtt tíztől egy órán át a templomban ülünk.

Az iskolapadból kikerülve gyakran azért nem tudunk mit kezdeni magunkkal, mert elveszítjük az intézményes keret sorvezetőjét: nemcsak a feladatokat, hiszen azokat mindig meg lehet találni, hanem azt a háttértudást, hogy az ismeretszerzés, a képességfejlesztés, a feladatmegoldás, az alkotás az élet része, valamilyen céllal történik, ugyanakkor önmagában vett értelme van, ha méltósággal végezzük.

Ha keresztyének vagyunk, az tovább bonyolítja a helyzetet. Gyakran teológiai nézeteltérések álruhájában mutatkoznak a kultúrahiányról tanúskodó sebek. Vagy kulturális eszköztelenség miatt halnak el spirituális indíttatások.”