Az Istennek kölcsönadott idő

„A korai egyház gazdag prédikációs irodalmában olykor tanulságos kiszólásokkal találkozhatunk. Az Órigenész vagy Aranyszájú Szent János beszédeitől lenyűgözött mai olvasóra például kijózanítóan hatnak egyes, a kortárs hallgatósághoz intézett megjegyzések. A gyorsírók által lejegyzett beszédek néha megőrizték a hitszónok felháborodott mondatait, amiért a jámbor gyülekezet izeg-mozog, egyesek beszélgetnek, mások nevetgélnek. Voltak, akik már alig várták az általunk csodált prédikáció és a liturgia végét, hogy jobb esetben műhelyeikbe és otthonaikba, rosszabb esetben színházba, kocsmába siessenek.

Egyik homíliájában Órigenész felpanaszolja, hogy most olyanokat lát, akik csak ünnepeken hajlandók templomba menni, máskor pedig így fordul a jelenlévőkhöz: »Időtök legjavát, sőt szinte az egészet világi foglalatosságokkal töltitek, egyik részét elfecsérlitek politizálásra, a másikat üzleti ügyek intézésére; az egyik földjével, a másik meg perekkel bíbelődik, és senki sem, vagy legalábbis igen kevesen szánnak időt arra, hogy Isten igéjét hallgassák. De miért elfoglaltságaitok miatt hibáztatlak benneteket? Miért a távollevőkre panaszkodom? Még ha itt vagytok, még ha eljöttetek is a templomba, nem figyeltek, hanem szokás szerint közönséges pletykálkodással múlatjátok az időt, és hátat fordítotok Isten igéjének, az isteni olvasmányoknak.« (HomGen 10.1) Nem sokat változott a világ!”