A kelta tigris újra ugrani készül

„Az ír gazdasági modell fő összetevőit a görögökétől vagy a portugálokétól eltérően például nem kérdőjelezte meg alapjaiban a válság és az azt követő kríziskezelés. Az Európa egyes részein sokat bírált ír társasági adót is érintetlenül hagyta a kiigazítási folyamat, csakúgy, mint a külkereskedelmi forgalomban ténylegesen vagy potenciálisan részt vevő árukat és szolgáltatásokat előállító szektorok kiemelt helyét, amelyek a szigetország gazdasági sikereiben az elmúlt évtizedekben olyan fontos szerepet játszottak.

Abból a szempontból is atipikusnak mondható az ír program, hogy a kiadások csökkentése helyett inkább a bevételek növelésére összpontosított, részben a nagyon stabil adóalapnak és adófizetési morálnak köszönhetően. Ennek is része lehet abban, hogy éles kontrasztot mutatva a legtöbb dél-európai országgal, Írországban az EU/IMF-program kezdete óta nem visszaesett, hanem éppenséggel évről évre erősödött a növekedés. A »megszorítás« vagy fiskális konszolidáció tehát más országoktól eltérően itt nem ment a növekedés rovására. Ebben szakértők szerint az is szerepet játszott, hogy a görög program nemegyszer abszurd, eleve irreális célkitűzéseivel szemben az ír mentőcsomag nem a vágyakra, hanem a valóságra épült, amihez nagymértékben hozzájárult, hogy a politika nem avatkozott bele lépten-nyomon és túlzó módon a folyamatba.”