Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Elengedhetetlen a „partneri viszony” a devizatartalékokat kezelő MNB-vel.
„A forintkibocsátással kiváltott lejáró devizaadóssághoz óriási mennyiségű, nem piacról származó devizaforrásra van szükség. Ezt középtávon a devizatartalékot kezelő jegybanktól tudja lehívni a kormány. Ilyen értelemben a magyar gazdaságpolitika a merkantilista modellhez szükséges hozzávalók mindegyikét ügyesen összefőzte: a lakossági fogyasztás befagyasztását, a felpörgő inflációt, a nyomott béreket és a piacon megújuló devizaigény fokozatos leépítését (így egy monetáris reform keretében később akár vissza lehet térni a csúszó leértékeléshez).
E stratégiából két dolog is következik. Egyrészt elengedhetetlen a »partneri viszony« a devizatartalékokat kezelő MNB-vel, másrészt az »belövi« és védi a gazdaság számára megfelelő nominálárfolyamot és inflációt. Az adósságstratégia legfontosabb feltétele tehát a forintpiac stabilitása, hiszen a devizaadósság forintból történő törlesztése, illetve a választási költségvetés hiányának finanszírozása miatt kínálati nyomás alá kerülhet a magyar deviza. Matolcsy éppen ezért azt várja a jegybanktól, hogy egy ilyen helyzetben teremtsen megfelelő – akár közvetlen – keresletet az államkötvények iránt és tartsa a költségvetés számára fenntartható pályán a hozamkörnyezetet.
Brüsszel ellenőrző szerepének csökkentéséhez sürgősen ki kell lépni a 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárásból, ezért a kormány az adósságstratégiával szinte egyenrangú prioritásként kezeli a költségvetési egyensúly mielőbbi megteremtését. Ha Budapest idén júniusra kikerül az eljárás alól, akkor működésbe léphet az egész modell.”