„Ami az első állítást, az NFÜ teljesítményét illeti: mi tagadás, nem sok jót kaptak az úri közönségtől az elmúlt három évben. Tőlem sem. Na, nem mintha a nagyhatalmú intézmény előtte mindenki kedvence lett volna. De az Ügynökség pozíciója a kormányon belül szilárd volt, a tárcákkal együtt tudtak működni. Majdnem 100 százalékos eredménnyel befejezték a 2004-(2006)-2008-as első Nemzeti Fejlesztési Tervet. A második, 2007-es keltezésű „Új Magyarország Fejlesztési Terv” tekintetében pedig – amelyet ma a kormány Új Széchenyi Tervnek hív – hozták az időarányosan elvárható eredményeket. És ezt manapság nem csak ezen a blogon szokták elismerni.
Legyen világos, egy percig sem gondolom, hogy 2010 előtt az uniós pályázati rendszer hibátlan lett volna. Igaza volt azoknak, akik szerint a rendszert, mely túl bürokratikus volt, az ügymenete pedig lassabb a kelleténél, az átlagos pályázó meglehetősen barátságtalannak tarthatta. Minden erőfeszítés ellenére: a források feletti őrködés igyekezete mindig erősebb volt a támogatás igyekezeténél. Ha a felhasználó kérdezett a hatalmas, bonyolult gépezettől, a válasz többször volt „nem”, mint „igen”. Az NFÜ bikkfa nyelven kommunikált, nem volt megoldása a pályázók ezernyi gyakorlati gondjára, melyek közül nem egyet maga okozott. Bár összességében jó úton jártak, volt tehát még javítanivaló bőven, és nem végeztek a munkával.
Mégis megdöbbentő volt látni, hogy 2010-ben az NFÜ-vel is mekkorát fordult a világ. A kormányváltás után rövid idő alatt több mint száz szakembernek adták ki az útját, és lecserélték az Ügynökség teljes felső vezetését – ésszerű indok nélkül. Az új seprű jegyében Petykó Zoltánék teljesen új pályázatokat és működést ígérték. Neki is gyürkőztek, és fél év alatt valóban új támogatási rendeletet írtak. 2011 tavaszán pedig felbocsátották az Új Széchenyi Terv zöld léggömbjét. De a gyakorlatban nem sok változott. Miközben az NFÜ vezetői szerint a pénzfelhasználás üteme gyorsult, a pályázók egyre elégedetlenebbek lettek, kelet-európai szomszédainkhoz képest pedig egyre jobban lemaradtunk. A történetet korábban megírtam én magam is.”