„Ami az első állítást, az NFÜ teljesítményét illeti: mi tagadás, nem sok jót kaptak az úri közönségtől az elmúlt három évben. Tőlem sem. Na, nem mintha a nagyhatalmú intézmény előtte mindenki kedvence lett volna. De az Ügynökség pozíciója a kormányon belül szilárd volt, a tárcákkal együtt tudtak működni. Majdnem 100 százalékos eredménnyel befejezték a 2004-(2006)-2008-as első Nemzeti Fejlesztési Tervet. A második, 2007-es keltezésű „Új Magyarország Fejlesztési Terv” tekintetében pedig – amelyet ma a kormány Új Széchenyi Tervnek hív – hozták az időarányosan elvárható eredményeket. És ezt manapság nem csak ezen a blogon szokták elismerni.
Legyen világos, egy percig sem gondolom, hogy 2010 előtt az uniós pályázati rendszer hibátlan lett volna. Igaza volt azoknak, akik szerint a rendszert, mely túl bürokratikus volt, az ügymenete pedig lassabb a kelleténél, az átlagos pályázó meglehetősen barátságtalannak tarthatta. Minden erőfeszítés ellenére: a források feletti őrködés igyekezete mindig erősebb volt a támogatás igyekezeténél. Ha a felhasználó kérdezett a hatalmas, bonyolult gépezettől, a válasz többször volt „nem”, mint „igen”. Az NFÜ bikkfa nyelven kommunikált, nem volt megoldása a pályázók ezernyi gyakorlati gondjára, melyek közül nem egyet maga okozott. Bár összességében jó úton jártak, volt tehát még javítanivaló bőven, és nem végeztek a munkával.