Rögös volt a pápai jóváhagyás útja?
A hagyomány úgy tudja, hogy Aquinói Szent Tamás, IV. Orbán pápa tanácsadója, aki rokonságban állt a magyar királyi családdal, pártfogolta a magyar remeték kérését. Ennek ellenére a pápa, aki ekkor Orvietóben tartózkodott, még nem engedélyezte a remeteközösség renddé alakulást. Megbízta azonban a veszprémi püspököt, hogy járja végig a remetetelepeket, és tegyen jelentést arról, van-e módjuk koldulás nélkül, a benefíciumból, vagyis a birtokaikból biztosítani a közösségi életüket. Pál püspök 1263-as levelében azt írta a pápának, a magyar remeteközösség nincs megfelelő anyagi lehetőségek birtokában. Pápai jogú rendként tehát nem kaptak jóváhagyást, de a püspök megengedte, hogy a már meglévő hét házukban kolostori életet élhessenek. A veszprémi püspök szabályzatban írta elő a szerzetesek ima- és napirendjét, böjtjét, kötelesek az egyházmegyei zsinaton megjelenni, és nem alapíthatnak újabb kolostorokat. 1263-ban IV. Béla az általa kedvelt Özséb atyának adta a pilisszentléleki vadászházát azért, hogy ott kolostort építsenek, de megépítésére csak az 1290-es évek elején kerülhetett sor a püspöki előírás miatt. Özséb mindig figyelembe vette az egyház előírásait. Kánonjogot végzett, és tudta azt, hogy az egyházi előírások fontosak ahhoz, hogy az egyház életében a fegyelem és ne az anarchia legyen az úr. A kolostorokban lakók létszáma egyre gyarapodott. A pápai jóváhagyást végül 1308-ban kapták meg.”