Tandíjat a felsőoktatásba? (2011)

„Azt olvasom, hogy jön a felsőoktatási tandíj. Na kérem, ezt politikai kihívás a kormánynak és az ellenzéknek, nekünk is. A kormánynak azért, mert elutálta a tandíjat akkor, amikor ellenzékben volt. Nekünk meg azért, mert mi annak idején bár javasoltuk a tandíj bevezetését, de most ellenzékben nagy lehet a kísértés, hogy népszerűséget keresve csípőből utasítsuk el a javaslatot. A kérdés egyaránt póbája lesz tehát a kormányzati és az ellenzéki felelősségnek.

Minden személyes tapasztalatom és valamenniy témába vágó kutatás ugyanarra a következtetésre jut: a felsőfokú végzettség megszerzése az egyik legjobb befektetés a jövőbe. Akinek diplomája van az többet keres, az egészségesebb és hosszabb életet él. Tudjuk azt is, hogy a jobb diploma (a jobb egyetem, a jobb képzés) többet ér.

Jó egyetemet csinálni drága mulatság. Iszonyatos mennyiségű pénz kell hozzá. A kérdés már csak az, hogy ki fizesse meg a diploma árát. Persze rávághatjuk, hogy fizessen az állam, hiszen valameniyen profitálni fogunk abból, ha kitűnő szakembereink lesznek. Ez valós érv. De az is igaz, hogy a közvetlen haszonélvező maga diák, a későbbi szakember, akire jobb, könnyebb élet vár. Ezért aztán etikailag természetesnek tűnhet, hogy helyes az állam és a hallgató között megosztani a képzés költségeit, mint ahogy a képzés hasznai is megosztva jelentkeznek majd. (...)

Ma sem ingyenes a felsőoktatás. Nagyjából minden második egyetemista, főiskolás önköltséges képzésre jár. Ráadásul azt is tudjuk, hogy az önköltséges képzésben több a nehezebb anyagi helyzetben élő diák, mert ők annyi hátrányt összeszednek 18 éves korukra, hogy nehezebben jutnak be a legerősebb egyetemekre, melyek jellemzően állami intézmények, és államilag finanszírozott helyek. Ez teljesen abszurd, igazságtalan helyzet.”