„Minden adott tehát ahhoz, hogy 2014-ben (alig másfél év múlva), ismét egy protest szavazás döntsön Magyarország vezetéséről. Hangsúlyozom, attól nem függ már semmi, hogy milyenek a kormány intézkedései, attól viszont sokkal inkább, hogy a kormányzó Fidesz mennyire hasonul meg még korábbi önmagával. Kérdés, hányszor fogja még a saját választási ígéreteit átértelmezni, és mennyire épül fel a kommunikáció a reformok közléséhez. Mert ha ez nem történik meg, elveszíti azoknak a szavazóknak a bizalmát, akik 2006 és 2010 között a konzervatív párthoz csapódtak, akik emiatt majd újra bosszúból fognak szavazni – ha kell regisztrálni, ha nem.
Az, hogy a Kormányzati Öngól Szakosztály – mert szent meggyőződésem, hogy van ilyen – 2006 óta nem dolgozik személyi változásokkal, szinte biztos. Az olyan lépések, mint hogy egy romkocsmában (sic!) sikerül egyeztetést tartani egy tucatnyi fidelitasossal minden, csak nem átgondolt lépés. Nagyjából olyan, mint igazságbeszédnek nevezni a gyurcsányi-szösszenetet. Pontosan olyasmi ez, mint az olaj a tűzre. És ez meg is látszik, mert a Parlament bár elfogadott egy módosítást a felsőoktatási törvényhez, ami akár azt is jelenthetné, hogy eltűnik a tandíj, de mégis ezrek (lehetnek százak is, de tízezrek éppúgy, ennél jobban nem mennék bele a számháborúba) csak kimentek tüntetni.
Vagyis már valami megváltozott, valami, amit jó eséllyel már egy újabb Békemenet sem fog tudni ellensúlyozni. Így most ott tartunk, hogy egy jelentős többség már kormányt akar buktatni.”