Szerelmes kísérlet a disznószarszagban

„A nők teszik a dolgukat, sóhajtoznak és igyekeznek beleülni a tutiba, ami mind a négy esetben tetemes vagyon azért. Egy százlovas ménes, vagy egy akkora földterület, amin három Sziget fesztivált le lehet bonyolítani egymás mellett egyidőben, az nem aprópénz ugyebár. Nem azt akarom mondani, hogy a lóvéra hajtanak, sőt, akiről ezt lehetett feltételezni, az már kiesett, ahogy kell, illik simogatni a nézők igazságérzetét is, ezt az RTL is pontosan tudja. Pedig a szexmunkás Indira műanyag csöcseire úgy nézett gazda, mint a kisgyerek a Legóból összerakható Halálcsillagra, hallani már hallott róla ugye, de ott állni előtte és kézzel fogdosni az mindjárt más.

Maga a reality egyébként azzal, hogy egy nem létező vidéki álomvilágot igyekszik leerőltetni a néző torkán, többet árt a gazdáknak, mint hat Torgyán József. Olyan kis viccesnek tűnik az egész, meg szép pasztellszínűnek. Szar a a termés, mondja a a quadról lekászálódó gazda nem túl nagy meggyőződéssel, nahát, csodálkozik a szőkenő mellette, de attól még piknikezük, igaz? Az sem teljesen világos, miért vállalták be a szereplést a gazdák, akik egyébként simán találhatnának maguk mellé új asszonyt (vagy elsőt), még az egyre alekoszosodó Tamás gazda is, speciel neki csak meg kéne mondania a mamának, hogy ne szóljon bele az életébe.

Az alapvető dramaturgiai hibák között azt is meg kell említeni, hogy az ilyen műsorokat mozgató alapvetés, »a számára idegen környezetben viccesen téblábol a szerethető szereplő« itt igencsak sántít, mert (két kivétellel) nem bővérű nagyvárosi nőstényeket válogattak be a műsorba, hanem olyan nőket, akik nemcsak a madarasteszkó hűtőpultjában láttak má csirkét. Így pont az a része veszik el a műsornak, amitől vicces, amitől nem egy kicsit negédes szappanopera csak.”