Mesterhármas öngólokból - Green Day-lemezkritika

„Az év utolsó hónapjával elérkezett a Green Day albumtrilógiájának befejező része is. Ahogyan a cím is mutatja, Billie Joe-ék már előre érezték mi lesz a véleményünk a harmadik lemezről, ezért voltak olyan kedvesek, és - borzalmas poénnal élve - helyettünk is ráaggatták a tré jelzőt. Az Uno!, Dos! és a Tré! nem fog ott szerepelni senkinek a 2012 kedvenc lemezeit felsoroló listáján, még szerencse, hogy pár hét múlva már senki sem emlékszik majd erre az egészre.

Nem is kezdődött túl jól a dolog, mivel az első powerpopos lemez kriminálisan gyenge lett, tele fájdalmasan semmilyen dalocskákkal, míg a második már egy fokkal élvezhetőbb, de a nagy garázsrockolást sikerült a legtisztább hangokig lecsupaszítani. A Tré! az ígéretek szerint ennek a két lemeznek az epikus egyvelege, ahol az Uno! melegíti be a bulit, a Dos!-nál elszabadul a pokol, a Tré! pedig már másnapi takarítást jelenti. Mivel ezekre vad bulizást 14 év fölött nehezen tudunk elképzelni, így a Tré! igazából nem hagy olyan nyomot bennünk, amit ne lehetne eltüntetni pillanatok alatt.”