A karácsonyban az a csodálatos, hogy egyszerre tud teljesen egyetemes és teljesen személyes lenni.
„Nekem már egy jó ideje a karácsony egyik legszebb pillanata a szentestei 5 órás istentiszteletről hazavezető út. Ennek az útnak különös szépsége van. Alig járnak az utcán, minden kihalt, minden bolt, vásár bezárt. Aki még kinn van, az is sietősen burkolózik kabátjába és kisebb-nagyobb ajándékokkal tart valahova. Az ablakokon keresztül a legtöbb otthonból kivillannak a karácsonyfák fényei. Minden néma és csendes, a kocsik is ritkásan tűnnek elő és gurulnak tova. De ez a csend nem fájó, ez a csend nem vészterhes, hanem jótékony, bensőséges, átölelő. Szinte meg lehet érinteni benne az istenit, és annak lényegét, az igazi szeretetet. Ez a csend különösen is felerősíti a templomban elhangzott Ige üzenetét. Ebben a csendben igazi tapasztalat: »Itt van Isten köztünk«.
Ebben a csendben tényleg csak a lényeg szólal meg: Van Gondviselője ennek a világnak, szeret bennünket, vágyik ránk, közénk jön, emberré lesz, magához akar ölelni bennünket.”