Ablakzsiráf

„Magyarországon polgárháború lesz. Ez nem lehet vitás, a formális logika alapján csakis ez következhet. Nem kell ahhoz kimenni az utcára, birkanépséget nézegetni, mint legeltetik velük a semmit, elég az állami tévét nézni: a miniszterelnök évek óta harcról beszél, az ő harcáról, szabadságharcról, forradalomról, s azok ellenségeiről, az ellenforradalmárokról, az ellenség legyőzéséről, eltiprásáról, felszámolásáról, szelídebb pillanataiban is minimum tockossal, kokival, sallerral példálózik, csupa fizikai ráhatással, mint akit gyerekkorában rendre hülyére vertek.

(...)

Ha itt a Kádár-rendszer épül újra, ahogy mondják, akkor visszafele épül: az elmúlt két és fél év volt a vidám barakk, a slendrián kádári évek, s most a keményedés jön, a visszazáródás, dekonszolidáció, börtönök, akasztás, koncepciós perek, az elkerülhetetlen vég. Nem mellesleg, ha itt Kádár-rendszer épül, akkor úgy kell felfogni ezt a kurzust, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó csapatokat, s ebben a szellemben is kell eljárni velük.

Miért volna másképp? Gondolja valaki, hogy 2014 áprilisában, a választás napjának estéjén az Országos Választási Bizottság kormánypárti elnöke megerősíti az exit pollok eredményeit, miszerint veszített a kormányzó párt és új erők alakítanak kormányt? Hogy aztán a köztársasági elnök a házelnökkel és a kormányfővel versenyezve gratuláljon elsőként a győztesnek, hozzátéve, hogy ilyen az élet, múltkor mi nyertünk, most ti nyertetek, de legközelebb majd megint mi akarunk nyerni; ősszel aztán a tetejébe még az önkormányzati választásokon is csupa új polgármester győzedelmeskedik. El tudja ezt valaki képzelni, amikor a hatalom teljes fegyverzetben áll, az egész választási információs rendszer az övé, s legfeljebb ő ellenőrzi önnönmagát?”