Körkörös nacionalizmus

„Tapasztalt utcai harcosok, nem Mesterházy-féle zsúrpubik. Képzeljék el Szanyi kapitányt Gyurcsánnyal keresztezve, amihez a vezérgént Horn Gyula adja. A magyar politika örök Bubuját, Bajnai Gordont ezek a srácok fogják, kosárba gyömöszölik, és még masnit is tesznek rá – mint ahogy három éve Szécsényben a magyar demokraták reménységét Fico röhögve játszotta át, le és ki. Ők egyedül az erő és az érdek szavából értenek.

Fico, Nikolic, Ponta. Lehet velük tárgyalni? Nem lehet velük nem tárgyalni. S valljuk meg, hogy ennek a történetnek is két oldala van. Mélyen európer elődjeikkel ellentétben, tökéletesen világos, hogy mi várható tőlük. Ők lehettek a végletekig kisebbségbarátak, rendre kénytelenek voltak meghajolni a nacionalista nyomás előtt. A bájoska Radicova asszony épp ezért volt kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. Ígérhetett ő bármit, ha másnap a belpolitikai nyomás miatt kénytelen volt kihátrálni az egyezségből.

Ugyanez igaz volt Belgrád és Bukarest nyugatias vezetőire. Robert Fico, Tomislav Nikolic és Victor Ponta anélkül tehet engedményeket a magyar kisebbségnek, hogy nacionalista lázadástól kelljen tartania. Ők pontosan tudják, hogy saját táboruknál meddig mehetnek el, s ha rábírjuk őket, el is mennek addig. Nem utolsó szempont a már említett biztos parlamenti többségük sem. Lehet velük tárgyalni, kérdés, hogy tudunk-e?”