„A doktorok, s nem csak a fiatalok, nem hobbilázadás okán küldik ki véleménynek „álcázott” segélykiáltásaikat a közbe. Valójában egy a korrupció jeleit magán viselő monolit rendszert utasítanak el annak minden kontraszelekciójával és rossz szájízt okozó megalkuvásaival együtt. Például a hálapénz, aminek már az elnevezése is velejéig cinikus és hazug, a félelem bére helyesebb kifejezés lenne, tisztességes orvosok ezreinek okoz komoly belső feszültségeket, miközben a betegek állítólag egyre vékonyabb borítékokkal próbálják megvásárolni az egészségüket és bebiztosítani magukat. A napi tapasztalatokról érdemes megkérdezni a sokat emlegetett »kisembert«, aki nem rendelkezik a megfelelő telefonszámokkal. Figyelni kellene azon gyógyítók szavaira is, akik az anyagi nehézségeken még csak túllépve a belső és erősen mérgező feszültségek miatt veszik föl a nyúlcipőt.
Egyre inkább érződik, hogy az orvostársadalom mind jelentősebb része – átérezve s megélve a társadalommal szemben vállalt felelősségét, és persze saját reputációja megőrzése érdekében is – rendszerváltást követel az egészségügyi rendszer működésében. S éppen itt van a jobb egészségügyet akarók legnagyobb nehézsége. A mentalitásváltás egyénileg is fáradtságos munkával jár, csoport- vagy társadalmi szinten majdnem hogy lehetetlen. De csak majdnem.”