Ágyban, párnák közt – Szerelem

„Adott egy értelmiségi házaspár, akik békében öregedtek meg egymás mellett, gyermekáldással és unokákkal, ahogy kell – a művészet pedig hozzásegítette őket egy szellemileg talán teljesebb élet megtapasztalásához, Schubert és más klasszikusok zenéjén keresztül egy mélyebb létállapot megismeréséhez. És épp mindezek értelmének tagadása lesz a legelviselhetetlenebb Haneke realista drámájában. Ahogy a feleség, Anne (Emmanuelle Riva – Szerelmem, Hiroshima) egyre jobban hatalmába kerül a stroke okozta bénultságnak, úgy veszti el fokozatosan önnön tudatát, józan eszét is. Hiába törekszünk életünkben valami többre, a sors kegyetlenségétől akkor sem tudjuk megóvni magunkat.

A kínzó változtathatatlanság áldozata a férj, Georges (Jean-Louis Trintignant) is, aki kénytelen szembenézni élete szerelmének eltűnésével. A korábbi élet egyre sötétebbre vált, fokozatosan hervad és válik önmaga halvány, tartalmatlan másává: a feleség megszűnik annak lenni, aki egykor volt. A tehetetlenség és a szeretett társ méltóságának tovatűnése a legfájdalmasabb a betegség előrehaladtával: e tekintetben pedig, bár a Szerelem sokat mutat és sejtet is, mégis megkímél minket a legkeményebb pillanatoktól. (...)

Michael Haneke most a korábbi társadalomkritikus műveinél is kegyetlenebb filmet forgatott: a békésnek tűnő végórákat fordította át megrendítő létdrámává, és nem is oldotta fel a tudatunk rejtett zugába üldözött halálfélelmet. A szerelem sem képes segíteni abban, hogy végül ne váljon belőlünk is egy szerencsétlen, össze-vissza beszélő és családtagokra rá nem ismerő, pelenkázásra és etetésre szoruló, magatehetetlen árnyalak. 

Sarah Polley csodálatos, Egyre távolabb című filmje után Michael Haneke alkotása újra a nézők elé tárja a halált, a modern társadalom egyik utolsó tabutémáját.”