Hogy mi lehetne a megoldás, azt persze maguk a tüntetők sem tudják. A Hallgatói Hálózat által szerkesztett ötpontos követeléslista gyakorlatilag olyan is volt, amit a bázisdemokrácia ki tud magából termelni: előbb még valódi reformokat követelnek, egy ponttal alább már a 2011-es keretszámok visszaállítását (legalább!), utána pedig a röghöz kötés eltörlését és az autonóm felsőoktatás megteremtését. És hogy miként vannak ezzel maguk a hallgatók? Egyesek szerint kell tandíj, csak nem ilyen; mások úgy gondolják, egyáltalán ne legyen; megint mások pedig úgy vélik, a hallgatói szerződés nagyon is méltányos konstrukció, a részösztöndíj viszont teljesen értelmetlen, és előbbivel elegyítve már igazságtalan is.
Hogy mi lenne a jó megoldás, arról nekem csak ugyanúgy általános elképzeléseim vannak, mint Pokorni Zoltánnak: „ilyen mértékű csökkentésre nincs szükség, főként nem a februári jelentkezési határidő előtt két hónappal″. Mindenesetre abban hallgatók és egyetemi oktatók is egyetértenek, hogy már így is méltatlanul keveset költ az állam a felsőoktatásra, és elfogadhatatlan, hogy még spórolni is éppen ezen szeretne.
Közben ott vonul a Le a tandíjjal! szlogent skandáló diákokkal a jó tandíj bevezetése mellett elkötelezett MSZP-s Kunhalmi Ágnes, illetve Szarvas Koppány is a DK ifjúsági szervezetéből (mint a Facebookon korábban kifejtette, nem kenyere a tandíj démonizálása); de nem ért egyet a döntéssel a rektori konferencia (MRK) sem, akik a 2008-as fejlesztési részhozzájárulást (fer) még elfogadhatónak tartották. Az LMP bővítené a felsőoktatásba való bekerülés lehetőségét, a Jobbik úgy véli, nincs szükség se tandíjra, se résztandíjra.
Milliós adóssággal kikerülni a felsőoktatásból nyilván akkor is idegőrlő, ha az állam adott esetben visszatéríti a képzésre felvett hitelt. Kitűnő eredmény mellett is csak fizetős képzésre bejutni azért, mert a szakot éppen nem tartják a munkaerőpiac szempontjából értékesnek (vagy ellenkezőleg, annyira értékesnek tartják, hogy rá is bíznák a munkaadókra a képzés finanszírozását) – rendkívül demotiváló azokkal szemben, akik keményen végig tanultak négy évet, hogy aztán felvegyék jogi vagy közgazdasági képzésre.