Tíz százalék

„Mind az első, mind a második Orbán-kormánynak szinte krédója, hogy a lakosságra háruló terhek ne növekedjenek. Ha ez a törekvése csak felemás módon valósult meg, annak okait leginkább a multik, a nagy szolgáltató cégek találékonyságában kell keresni. A csütörtöki parlamenti ülésen a lakosság által fizetendő gáz- és áramárak tízszázalékos csökkentéséről szóló bejelentés azért nagy jelentőségű, mert kormánytól ilyet még nem hallottunk. Attól kezdve, hogy az Orbán-kormányt felváltották a szocialisták, az áram 63,5 százalékkal lett drágább, a vezetékes gáz 108,2 százalékkal. Egy internetes portál is idézi ezeket az adatokat, de szemérmesen csak annyit ír, hogy »tíz év alatt« ennyi volt a drágulás. Csakhogy mivel a második Orbán-kormány rezsistopot vezetett be, a hatvannál több, illetve a száz százalék fölötti (!) árdrágítások ideje kizárólag a szocialisták nyolc esztendejére esik. Ezt azért nem árt tudatosítani. Soha, egyetlen nagy szolgáltatóval nem vették fel a harcot, soha eszükbe nem jutott, hogy ha már nevükben szocialisták, akkor valamelyest képviselniük kellene a szegények, a lecsúszó rétegek érdekeit is!

Orbán Viktor megint ringbe szállt, s kormánya ellen, úgy tűnik, ismét kihívta a neoliberális világ haragját. Nemcsak a lakossági gáz- és áramtarifa tízszázalékos csökkentésével, hanem azzal is, hogy egymilliárd euróért a magyar állam megvette a német E.ON-tól a központi gáznagykereskedő és gáztároló kapacitást. A cél ugyanaz, mint tavaly a Mol-részvények visszavásárlásakor volt: megerősíteni az állam pozícióit. Gazdasági szuverenitás nélkül ugyanis nem lehet mérsékelni a lakosság kiszolgáltatottságát.”