„Kifejtené a vörösbor által hordozott szimbolikát?
A szimbolika használata természetesen jelen van a latin rítusban is, de a keleti liturgiában talán még erőteljesebben. A Krisztus vérévé váló vörösbor ennek a szimbolikának a része. Krisztus vörösborba mártott teste, az átváltoztatott kenyér látványában is érzékelteti ennek a titoknak a rendkívüliségét. Persze lehet, hogy valaki azt gondolja, ez már túlzottan naturális megközelítés. De a keleti szemléletű ember ezen egyáltalán nem akad fenn. Sőt, épp a másik irányból közelítjük meg a kérdést: a szimbolika ereje még inkább szembesít minket e titok felfoghatatlanságával. Jézus Istenként is ugyanolyan volt, mint mi, akinek, ha megszúrta az ujját, kifröccsent a vére. Megrendítő misztérium, hogy ez a hús-vér ember maga Isten!
Püspök atya is vörösborral misézik?
Amikor csak tehetem, igen! A szemináriumban is vörösborral végezzük a Szent Liturgiát. Mivel azonban nekem nincs saját parókiám, sokfelé megfordulok, mindig a helybéli paptól függ, hogy miként készíti elő a Liturgiát. Ritkán szoktam egyébként a vörösborral való misézésről beszélni, nincs ilyen tartalmú előírás sem, de már az is biztatásnak vehető, hogy a püspök így misézik.”