Kirekesztő antifasizmus?

A Jobbik antiszemitizmusa elleni népfrontos tüntetésen az MSZP vezérszónoka többek közt ezt mondta: „És mi, szabadságszerető magyarok jobb- és baloldalon közösen fogjuk megmutatni, hogy nem félázsiai nemzet vagyunk, hanem egészen európai.”

Ezek szerint az ázsiaiakra, illetve színesbőrüekre vonatkozó idegengyűlölet olyan általános és olyan mélyen gyökeret vert e honban, hogy még az idegengyűlölet ellen szónokló politikusoknak sem jut eszébe: bizony ez is kirekesztés és rasszizmus. Nemcsak a zsidózás vagy cigányozás, hanem a félázsiaizás is. Ez a példa jól mutatja az országban elhatalmasodott idegengyűlölet mélységét és azt, milyen általánossá vált. A szónok amúgy intelligens ember, nyilván nem tudatos volt beszédének e vonatkozása, de ezek szerint ő sem tudja kivonni magát a közgondolkodás alól. Ha nem figyel oda, hasonlóan fejezi ki magát, mint azok, akik ellen szót emelt.

Nem kisebb ellentmondás, hogy éppen ebben a témában állítja szembe az európaiságot a félázsiaisággal, pedig történelmi tény, hogy a fasizmus kifejezetten európai eszme és probléma... Akár tetszik, akár nem. Kár ebbe belekevernünk Ázsiát!

A fasizálódás nemcsak és nem elsősorban egy-egy népcsoport elleni izgatást jelent, hanem sajátos indulatok megjelenését, melyek a nyilvános vita helyére nyomulnak. Így válik lehetségessé, hogy a nemzetből való kirekesztés tematizálja a közbeszédet mindkét oldalon: egyes csoportok a zsidókat és cigányokat rekesztik ki a nemzetből, mások pedig ezeket a csoportokat, mint a nemzettől idegen fasisztákat. Valójában a fasizálódás éppen abban nyilvánul meg, hogy elfogadott eszmeként jelenik meg a nemzetből való kirekesztés bárki etnikai, vallási vagy politikai hovatartozása miatt. Aki magyar állampolgár, magyarul beszél, vagy akár csak magyarnak tartja magát, azt ugyan milyen jogon lehet kirekeszteni a nemzetből? Az ordas fasiszta eszmék híveit persze magam is elítélem, de sem nekem, sem másnak nincs joga emiatt kirekeszteni őket a nemzetből. Legfeljebb arról beszélhetnénk: elég baj az, hogy magyarságukat ilyen negatív, kirekesztő módon élik meg. Márpedig a Jobbik elleni tüntetésen egyetlen antifasiszta vezérszónok sem volt, akinek a beszédében ne jelentek volna meg ilyen nemzetből kirekesztő indulatok és felhangok. Ha lehet, ez még elgondolkodtatóbb, mint az általuk elítélt parlamenti botrány.

Elhibázottnak tűnik a balliberális oldal és az olykor mellettük demonstráló Fidesz egész antifasiszta propagandája. Nem utolsó sorban azért, mert fasizmusként azt stigmatizálják, ami csupán a jéghegy csúcsa és a történelem során akár változhat is, hogy éppen kit kiáltanak ki bűnbaknak, vagy kit üldöznek. Közben pedig alig foglalkoznak a fasiszta rezsimek leglényegével, hogy egy szűk nemzeti nagytőkés kör kezébe kerül minden gazdasági és politikai hatalom, a középosztály szétmorzsolódik és a nagytőke az elszegényedett tömegeket, illetve a kispolgári rétegeket egyre radikálisabb nacionalista propagandával állítja érdekei szolgálatába. Egy idő után az ilyen fasizálódó államok hirtelen megerősítik erőszakszerveiket, nemzetbiztonsági szolgálataikat, alárendelik aktuális érdekeiknek a független bíróság, az adóhatóság vagy bármilyen hatóság munkáját és jogilag is körülbástyázzák hatalmukat, miközben a külpolitikában hozzájuk hasonló államokban keresnek és találnak szövetségest. Ismerős valahonnan? Na ezzel kéne sürgősen foglalkozni, kedves balliberális értelmiség és antifasiszta jobboldal, mert ehhez képest minden zsidózást és cigányozást elítélő nyilatkozat tüneti kezelés és pótcselekvés marad.