Tovább folyik a kísérletezés

2012. december 28. 11:01

A kormányra a számos hibás döntést eredményező hatalmi koncentráció, az átalakítások kapkodó, visszás jogalkotói gyakorlatokat szülő jellege jelenti a legnagyobb veszélyt.

2012. december 28. 11:01
Johnny Lillibrogida
Mandiner

2012-ben tovább folytatódott a kísérletezés Magyarországgal. A jelenlegi kormány megválasztása előtt évekkel lehetett tudni, hogy hatalomra kerül. Sok területen mégsem látni, hogy a kormányzásra felkészült volna. Megoldásaik, válaszaik a többség számára nem látszanak átgondolt, koherens egésznek. Túlértékeljük a politikusainkat – mondta egyszer a jelenlegi kormányfő egy tv-interjúban. Csak kérdezem: lehet, hogy ők nem értékelik helyesen a saját feladatukat? Az ellébecolt edzéseket, az elhalasztott taktikai megbeszéléseket a meccsen pótolni nem lehet. Egy végrehajtó és törvényhozó hatalom felelőssége a kormányzásra való felkészülés miatt visszaható hatályú. Mire hát a századnyi háttérintézmény, kutatóintézet és tanácsadó?

2012-ben Horthy- és Kádár-szobrokat avattak Magyarországon. Szúrós szagú kísérletek ezek. A mindenkori kormány felelőssége, hogy soha, semmilyen aktuálpolitikai érdek miatt ne álljon országvesztők kultuszának árnyékába. A kormánynak egyúttal kötelessége lenne leszögezni, hogy soha nem lép szélsőjobboldali párttal kormánykoalícióra; helyette az eredeti szólamokhoz hasonlóan érdemes lenne középre játszania.

2012-ben Magyarország kiadott egy etnikai motivációjú gyilkost hazájának. Safarov kiadatása rossz döntés volt, amikor a kormány komoly küzdelmet folytat, hogy lemossa magáról a xenofóbia, antiszemitizmus és rasszizmus vádját. Világossá kell tenni, hogy Szent István óta erősebb hagyomány a magyarságban a kisebbségek védelme és befogadása, mint az üldöztetésük iránti igény. Azért is van erre szükség, mert a nemzet egy része a határon túl, kisebbségben él.

2012-ben nem történt meg a gazdasági áttörés. Bár év végére akadt olyan hitelminősítő, amely javított hazánk kilátásain, de térségbeli vetélytársainkkal összevetve lemaradásunk nőtt. A gazdaságpolitikai szuverenitásért folytatott harc számos veszteséggel jár. Hazardőr dolog lapot kérni olyan helyzetben, amikor az előző, mániákus kísérletező és csendestársa után adósságcunami öntötte el  a lakosságot, az önkormányzatokat és magát az államot is. Igaz, éppen erre a helyzetre hivatkozik a kormány is. Úgy is mondhatnánk ez a kísérletek kísérlete. Megspékelve egy kontinensnyi kísérlettel. A közösségi oldalakon tavaly ilyenkor néhány órányira saccolt államcsőd ugyan elmaradt, de a társadalom többségének elszegényedése a késői Kádár-kor, a Bokros-csomag vagy Gyurcsány második kormányának időszakát idézi. Ez a folyamat társadalmi apátiában és az elvándorlásban ölt testet.

2012-ben még kísérlet sem volt arra a kormány részéről, hogy lusztrációs törvénnyel szorítsa ki a magyar politikai közéletből azokat, akik '89 előtt vezető párt beosztásban vagy a titkosszolgálatok és állambiztonság szervezetében szolgálták az antidemokratikus hatalmat. Fájó, hogy átadták ennek a fontos ügynek a képviseletét a szélsőjobboldali és a zöld-liberális pártnak. Duplán hibás ez a lépés, akkor is, ha esetleg tucatnyi prominens kormánypárti politikus karrierje érne véget. Kádári, gyomorforgató alku ez a javából.

2012-ben olyan nevek tűntek fel ismét, akik már '92-ben is az örök Kulturkampfban ekézték egymást. A kultúracsinálók egy része, akiket az előző rezsim (Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai idején) állami támogatások útján fizetett ki, hangosan tiltakozik a status quo felszámolása miatt. Sajnos a kormány átgondolatlan töketlenkedése és rossz káderpolitikája olyanokat is ebbe a hangos érdekkörbe hajtott, akik néhány éve elszakadni látszottak a hamis alkuk mentén szerveződő csoporttól.

2012-ben nem tudott átütő sikert elérni az ellenzék, még mindig a kormánypártok vezetik a közvélemény-kutatások felméréseit. Bajnai visszatérése egyelőre lendületet vesztett, mert nem látszik igazán, kik lennének azok, akiket a csendes likvidátor maga mögé állíthatna. Ráadásul az MSZP régi gárdája Mesterházy vezetésével megőrizte vezető szerepét a baloldalon. Intő jel, hogy Dopemantől a Humán Platformig ívelve kibontakozik egy szerteágazó radikális balos szubkultúra, a legrosszabb '68-as szellemeket megidézve. Valószínűleg elhiszik a maguknak szajkózott mantrát, hogy a valóban példátlan hatalomkoncentráció, ami demokratikus választási felhatalmazáson alapul, diktatúra. Pedig a nemzeti jelképek meggyalázásától a hídfoglalásig próbáltak kicsikarni valami reakciót, ami igazolhatta volna koncepciójukat, egyelőre mindhiába. Jó hazai szokás szerint az ellenzék továbbra is a kormány hibáiból erősödik.

A kormányra a számos hibás döntést eredményező hatalmi koncentráció, az átalakítások kapkodó, visszás jogalkotói gyakorlatokat szülő jellege jelenti a legnagyobb veszélyt. A sok érdeksérelmet szenvedő, kiváltságát vesztő társadalmi csoportok mozaikjából könnyen állhat elő olyan eredő, ami egy irányba, a kormány leváltása felé mutat.

2013-ban nem elég a konszolidáció: világos célok, merész gesztusok és új szövetségesek kellenek. A régóta késlekedő gazdaságpolitikai eredményességen kívül ez az, ami a kormányzásnak új lendületet adhat. Mondjuk egy-egy meccs helyett színházba vagy moziba is el lehetne menni. A kérdés az: mennyire tud saját árnyékán átlépni a kormány? Megkísérli-e egyáltalán? Aki a nyitás politikáját gyengeségnek véli, az saját félelmeit leplezi. Másként elkerülhetetlennek látszik a hatalomváltás vagy a parlamenti patthelyzet kialakulása a választások után. 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 64 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
slomovicz
2012. december 28. 21:00
Mindegy- mi áll a cégéren, az egész cikk balliberális marhaság. Szóra sem érdemes. Ma ebben a világgazdasági környezetben- túlélni is nagy tejesítmény. A balliberálisok, meg bonthatnak pezsgőt, a húszmilliárd euró államadósságra. Remélem egyszer Ök fizetik vissza- kamatostól!
devlaci2
2012. december 28. 20:35
Mi lesz ha már most ennek kell örülnünk?! http://tabloidschmuck.tumblr.com/post/39058089236/regisztracio-sztorno-ez-az-kurvajok-vagyunk
Türelem
2012. december 28. 19:01
Bocsánat, elírás, igaz át is fogják élni a vereségüket, de a lényeg, hohy ők túl is fogják élni, amíg a többiek a mi oldalunkon le lesznek radírozva.
Türelem
2012. december 28. 18:07
Az írás oszt jobbra és balra is lapokat, érveket a hozzászóláshoz. Ha valaki figyelmesen elolvassa, akkor azért világossá válik a szerző világnézete, politikai hovatartozása. Én nem helyezném Őt a jobboldalra. Aki képes Ron Werber fejével gondolkodni, az könnyen rájöhet arra, hogy a terepasztal fölött Werber a saját "ágyúi" között" rátekint arra az arzenálra is, amely az ellenfél oldalán található, de az az ellenfél vezetése ellen is fordítható, jó taktikával, vagy éppen az oda már kellő időben beágyazott emberek révén, akik vakondokként most majd mozgósíthatók lesznek. Elég csak számba venni a mandiner néhány, közelmúltban megszületett, saját nevével ellátott - hogy saját kútfőből kitalált-e, azt nem tudom - írását. Azt érzékelem, hogy a mandiner is felhúzta a vitorlát, s most nézegeti, hogy milyen irányból jöhet az erősebb szél. Mi fogja tovább vinni - etetni, vízen tartani - a hajót. A helyezkedés, a túlélési reflexek feléledése minden téren megfigyelhető, igaz, még óvatos formában. Ha a mandiner nem az általános össztűz részeként fogalmazná meg hirtelen ilyen sokrétű, szakszerűen csokorba szedett, és sajnos többnyire jogos kritikáit, akkor még talán be lehetne sorolni a szívből aggódók táborába. De most ettől nincs ilyen érzésem. S félreértés ne essék, nem a lakájkodást hiányolom, de a most és ilyen formában való megnyilvánulás tovább gondolkodásra késztet. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy ilyen értekezéshez valóban adnia kellett volna a szerzőnek a nevét. Ez már több, mint egyszerű kétsoros kirohanás. A tényekről szólva nem lehet meg nem történtnek nyilvánítani a felsorolt hibákat.Örültünk a győzelemnek, s azt hittük, hogy a nyolc év hosszú menetelés alatt túl a hatalmi vágyon, arra is jutott idő, hogy komolyan felkészüljenek a kormányzásra, s kiválogassák az ilyen szerepre kizárólag a szakmai tudás szempontjai szerint legalkalmasabb személyeket. Hogy rendezzék a belső frontvonalakat az egységes külső megjelenés érdekében - okulva ugye az MSZP hibáiból is - , hogy felmérjék a nemzetközi erőtérben való mozgás határait, eszközeit, a szövetségeseket és az ellenségeket. Ehhez képest bekövetkezett a szomorú középszer kormányzása, egy sor szakmailag és emberileg, arcra, stílusra is vállalhatatlan miniszter, államtitkár, szóvivő megjelenése. Gerincesnek, magyarnak, kereszténynek-keresztyénnek sem ott sikerült megmaradni, ahol éppen a nemzet többsége elvárta volna. Az emberek jobboldalon is azt látják, hogy a kormányzás feladata meghaladja az arra kijelöltek képességeit, s csak hajladoznak a különböző nemzetközi, s nem is mindig csak gazdasági elvárások, érdekek mentén.Retorikailag szabadságharcot kezdtünk, de nem biztos, hogy mindig ott és akkor kellett volna a harci kürtbe fújni, mint azt tették. Elismerve, hogy elődeiktől tényleg kezelhetetlen adósságot, szétesettséget, káoszt, társadalmi megosztottságot örököltek,hogy a nemzetközi tőke megfojtja a mindenkori jobboldali kormányokat, s erős a szándék ezen sebek gyógyítására, de az emberek tömegei nem érzékelnek tényleges javulást semmilyen téren. Az elszámoltatás elmaradása világossá teszi, hogy a politikai elit mindkét oldala megegyezett az érinthetetlenségében, s az elszámoltatás terén ezért csak színjátszás folyt az előző, de a mostani kormányzás idején is. Orbán Viktor nem képes őszintén kiállni a nép elé, s elmondani a tényleges helyzetet. No de saját államtitkárát, Ángyán urat sem méltatta arra, hogy kérésére fogadja, Feldmájer urat - egyébként nagyon helyesen - azonnal fogadta. S ugye megígérte azt is, hogy tavasszal felszólal a ZSVK budapesti konferenciáján is. Ha a kormányfő nem beszél saját államtitkárával, akkor hogyan várja el az emberektől, hogy tiszteljék őt, s kormányát? A szerző vagdalkozik, pedig neki is tudnia kellene, vagy ha nem, akkor mint rosszul értesült ujságíró alkalmatlan a pályára, hogy az azeri ügyben nem a magyar kormány szintjén született döntés. S az is álságos, vagy éppen tudatos, hogy kevesli a kormány, szélsőjobboldallal kapcsolatos határozott lépéseit. Mit vár még el? Lassan már több minden születik a szélsőjobboldal megregulázása érdekében, mint a határon túli, vagy éppen itthoni magyarok érdekében. Ezért itt nagyon kilóg a lóláb. Fájdalmas, hogy ennyire szerényre sikerül a kormányzás, hogy valóban ilyen rövid idő alatt egységbe lehet kovácsolni a baloldalt, s elvenni a reményt a jobboldali, nemzeti erőktől a tartós egyenlővé válásra. Az egyik hozzászóló konzekvensen a felelősségről beszél. Orbán Viktor tudja vajon, hogy Ő is felelősséggel fog tartozni az esetleges vereségért? S kevés lesz csak a bocsánat kérés?A kiskirályokat is meg kellene fékezni végre, meg véget vetni a korrupciónak. Alázat, szelídség, egyszerűség, szolgálat, szakszerűség!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!