A magyar borászat mai helyzete

„A finomhangolás korszakába léptünk. Le kell tisztulnia a borvidéki stílusoknak. Nem hirdethetjük, hogy egy-egy borvidékre húsz fajta a jellemző, illetve hogy az a húsz fajta ott a legideálisabb. Ha nincs párhuzam az adott borvidéken található pincék között, azzal megtévesztjük a fogyasztót. Kérdéseket, nem pedig válaszokat adunk a szájába. Tanítani kell a fogyasztót, nem pedig hagyni hogy a tömeg befolyásolja a boraink stílusát. Ez egy nehezebb, rögösebb út. Fel kell készülnünk rá, hogy rövidtávon inkább csak a hátrányait érezzük majd, de aki elkötelezett a szakma iránt, az tudja, hogy nem elég években gondolkodni. Évtizedekben, generációkban szabad csak tervezni. Az elmúlt húsz év sikerei is csak így visszatekintve tűnnek olyan nagynak. (...)

Vallom, hogy igazán nagy bor tudatos készítéséhez elengedhetetlenek a modern kor eszközei: kíméletes prések, szivattyúk, minőségi hordók és töltőberendezések. Ellenben ugyanennyire hiszek abban, és hirdetem, hogy egy bizonyos birtokméret alatt nem szabad versenyeznünk a közép- vagy nagyméretű borászok technológiáival. Sajnos az utóbbi években (akár borvidéken vagy országhatáron belül) érzékelem, hogy számos kis méretű borászat komoly perspektívát lát abban, ha ugyanazokat az eszközüket veti be, mint egy nagyüzemi borászat: savkorrekció, tanninozás, cukrozás. Boraik minden egyes adalékanyaggal csak veszítenek az egyediségükből, eredetiségükből ami miatt esetleg idővel saját stílusuk lehetne. Egy jó minőségű, de mindennemű terroirtól mentes bor lesz az eredmény.”