Karácsony vigíliáján

Köszönöm szépen a kedves náci kommentelők észrevételeit (is). Nem minden tanulság nélkül valók. Annyi biztosan kiolvasható belőlük, hogy kik állnak a puccsista hatalom pártján.

Pittyu te jobban örülnél ha karácsonynak vaginája lenne, vagy fallosza, arra még jobban rábukhatnál. Hümm!

1948. június 3-án kezdõdött a pócspetri ügy, amelynek következményeképpen néhány nappal késõbb a Rákosi-diktatúrát kiszolgáló országgyûlési többség sürgõs eljárásban államosította az egyházi iskolákat. Pócspetriben szervezett provokáció történt. A rendõrség és az ÁVO több településen is elõkészített hasonló provokációt, de végül is Pócspetriben hajtották végre. A provokátorok félrevezették a falu népét, elhitették velük, hogy a községi vezetés dönt arról, állami kézbe kerül-e az iskolájuk, vagy megmarad egyházinak. Az emberek a hitoktatásért, az erkölcsi nevelésért aggódtak, ezért akarták, hogy egyházi maradjon az iskola, és ez nemcsak Pócspetriben volt így, hanem az ország túlnyomó többségében. Gerjesztett hangulatban a fiatal községi rendõr megijedt, és puskatussal akarta elverni az embereket a községháza lépcsõjérõl. Ekkor bekövetkezett a szerencsétlenség. A puskatussal hadonászó fiatalember fegyvere elsült, és mivel maga felé fordította, önmagát találta el. A hívás nélkül megjelenõ államvédelmisek bekerítették, a külvilágtól elzárták, és napokon át terrorizálták a falut. A helyi emlékezet szerint a terror napjaiban megfordult a helyszínen a belügyminiszter, Kádár János is. Sok embert félholtra vertek, többeket örökre megnyomorítottak, mire összeállt a koncepciós történet. Eszerint a községi plébános bujtotta fel a falu békés népét, a kialakult verekedésben pedig a volt „horthysta tiszt”, akkori községi írnok lelõtte a népi demokrácia helyi õrét, a rendõrt. Hazugság volt az elsõ szótól az utolsó- ig! De az uszító baloldali sajtónak nagyon is kapóra jött. A Szabad Nép fejeket követelõ cikkét Vásárhelyi Miklós jegyezte. (Később Soros Alapitvány) A népi demokrácia õrei mind-mind a „fekete reakcióról” szónokoltak. Asztalos János plébánost és Királyfalvi Miklós községi írnokot halálra ítélték. Asztalos másodfokon kegyelembõl életfogytiglant kapott, '56-ban emigrált; a harmadrendû vádlott Som Lajost, a községi római katolikus elemi iskola tanítóját életfogytiglanra ítélték, 1972-ben szabadult. https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:_P47YZpMgNwJ:kdnp.hu/files/market_uploads/08jun.pdf+&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESiMyrtWfxhI-gRbojhPbBR3zQ5b-tIott5jqMHZOF9H_mVV2Eh3goc404RkPXgw_FxAZu2Fu069qisSuEZISvSa4EpjCHgWGpO7PB5sjCbkNLpWnldXSdSn32yj57Yw5LT8kWVW&sig=AHIEtbSg31NsZJQvubU8j8LVN3KI7D0wtw Na és itt akart gyülekezni 2006-ban az utódpárt, abban az évben, melynek első hónapjából halálos fenyegetéseket küldtek Orbánnak, családjának, amelyben az SZDSZ kiplakatirozta, hogy "Ön melyik tévéállomást foglalná el?", amelyben Demszki Gáborék véletlenül nem lakatoltak le egy tankot, melyben üzemanyagot is hagytak Budapest kellős közepén, amely őszön Sváby jókat röhögött Baló György autójának felgyujtásán, majd Baló felesége vörös atillát öltve az un. "felkelők" élére állt. Na menjetek a büdös picsába.

Pócspetri majdnem visszakerült a napi politika porondjára. Úgy tudni, az MSZP ebben a községben akarta megtartani 2006-os megyei kampányzáróját. Nyilván ez is egy látványos gyurcsányi kísérlet lett volna a történelem visszahódítására. Pócspetri viszont úgy érezte, csend illik a nehéz sorsú faluba, nem hangoskodás. Nemet mondott. http://www.magyarhirlap.hu/belfold/pocspetri_az_elo_emlek.html Hogy a faszomba jutott eszébe a kommunistáknak pont 2006-ban pont Pócspetri? A helyes megfejtők között egy szemkilövést sorsolunk ki.